A harag, érzelmeink egyike, amit időnként átélünk és ilyenkor utólag bűntudatot érzhetünk magunkban, vagy az elfojtott érzések sorsára juthat.
(Patológiás esetben előfordulhat az ellenkezője is, hogy valaki ezt az egyetlen érzést képes kifejezni és ezt másokat bántó, leuraló, esetleg terrorizáló módon teszi, de most elsősorban nem róluk beszélünk.)
„Ha jó ember lennék, soha nem gurulnék dühbe.”
“Ha jó keresztény lennék, sose lennék mérges.”
“Ha a pozitív érzéseimre figyelnék, nem töltene el harag.”
Nevelési hatások, régi üzenetek, tiltások, parancsok ezek, amelyek arra akarnak rávenni, hogy ne engedjünk utat haragunknak, hanem fojtsuk el érzéseinket. Pedig a harag érzése egy a sok közül és az élet része. Ha teljesen elfojtjuk és sosem veszünk tudomást róla, akkor kerülő utat keres majd magának, pl. lecsapódik a testben, pszichoszomatikus betegségeket, szexuális problémákat, potencia zavarokat okoz, vagy kommunikációs nehézségeket, sőt intim kapcsolódásra való képtelenséget eredményezhet, valamint számtalan egyéb tünetet. Egy kliensem, egy fiatal fiú pl. gyakran szenvedett baleseteket, beverte, elvágta a kezét, majd a lábát is eltörte és emögött rengeteg elfojtott düh munkálkodott benne, ami kezdett veszélyessé válni számára.
Ezért kell megtanulnunk (neki is ez segített) szégyenérzet és bűntudat nélkül megélnünk minden érzelmünket, így a haragot is, hogy “ami a szívünkön, az megjelenjen a szánkon”. Ez nem azt jelenti, hogy hagyjuk, hogy a harag eluralkodjék rajtunk és másokat bántsunk, leuraljunk, de az elfojtott harag sajnos képes arra is, hogy éppen ilyen nem kívánt formát öltsön. Ezért helyes, ha először magunkban tisztázzuk az érzést, nem öntjük rá másokra, majd konstruktív módon, konfliktus kezelésre, határ kijelölésre használjuk az energiáját. Ha pedig túlzóan tört ki belőlünk, akkor fontos a kapcsolatunkat megerősíteni és sok tisztázó beszélgetéssel eljuthatunk oda, hogy kölcsönösen elfogadjuk a düh kifejezésének bizonyos formáit és megértjük, hogy ezek nem rombolják le a pozitív érzéseket, a szeretetet, hanem éppen ellenkezőleg, megerősítik azt.
Az egészséges, a pozitív gondolkodás, a jó kapcsolat nem azt jelenti, hogy sosem haragszunk, hanem azt jelenti, hogy csak akkor haragszunk, amikor a jelen szituációban olyasmi történik, ami kiváltja azt. Ha a jelen helyzettől független, régmúlt érzések törnek fel bennünk, ami nem a jelenlegi, konkrét szituációval áll összefüggésben, akkor “szőnyeg alá sepert”, elfojtott, megoldatlan érzésekkel van dolgunk, amelyek megzavarják az itt és most kezelését.
Belső oldás:
Megengedem magamnak, hogy dühös legyek, ha a jelen helyzetben szükségét érzem.
Szégyenkezés nélkül elfogadhatom minden érzésemet, a dühömet is.
Szabadon átélhetem a valós érzéseimet, beleértve a haragot is.
Hálás vagyok a haragomért, mert jelezni akar valamit, amit jobbá tehetek.
Janovszki Gabriella
Pszichológiai segítség:
www.lelekkozpont.hu