- Természetesen beszélgetni életről, halálról és a válásainkról
Sajnos életünk során mindannyiunknak szembesülnie kell a legkülönbözőbb veszteségélményekkel. Legelőször talán akkor, mikor a játszótéren elhagyjuk kedvenc babánkat, vagy azt a labdát, amivel úgy szerettünk játszani. Néhány napig még keressük, hátha meglesz valamelyik bokor alatt, vagy a homokozóban, amikor azonban mégsem leljük meg, csak egy új játék öröme képes feledtetni velünk a régit.
Lassan észrevesszük a természet forgandóságát is, az ősszel elsárguló leveleket, amelyek lehullanak a fákról és a csupasz táj kissé szomorú hangulatot áraszt. A tavaszi rügyfakadás, a természet színekkel teli és illatos éledése, bennünket is újra és újra megújít.
Sokak számára az első igazi veszteségélmény a családi kedvenc elvesztése. Hány kutyust, cicát, hörcsögöt gyászoltunk el és ültettünk virágot a sírjára! Persze nem minden család tart állatot, de a gyermek ilyenkor is találkozik az elhullott bogarak, élőlények látványával.
Azután lassan közösségekbe kerülünk, vár ránk az óvoda és a különböző iskolák és amikor váltásra kerül a sor, megszenvedjük, ahogy régi pajtásainkat, barátainkat hátrahagyjuk, némelyikkel talán nem is találkozunk többé. Új barátok lépnek a helyükre és lassan, észrevétlen elmúlik a gyász.
Amikor aztán az élet rendjének megfelelően a nagypapát, nagymamát veszítjük el, végleg szembesülünk a múlandósággal, a meg nem változtathatósággal. A fájdalom, a szomorúság és a gyász egy jó ideig elkísér minket. Sokáig hiányozhatnak a nagypapa meséi, vagy a nagyi palacsintája és veszteségük emléke már elkísérhet bennünket életünk végéig. Akikkel a Sors kegyes, jóval később, életük derekán vagy később élik át a szüleik elvesztését és az élet alkonyán a legközelebbi barátok, férjük, feleségük halálát.
De az élet-halál misztériumának történései nem mindig ilyen forgatókönyv alapján mennek végbe. Sokan már gyermekkorukban elveszítik szüleiket és minél korábban kellett átélniük valamilyen targédiát, sajnos ez annál mélyebb sebeket hagyhat hátra lelkük mélyén. Mégis, el kell tudnunk fogadni, túlélni, megélni, megtapasztalni a legmélyebb fájdalom, szomorúság érzését is, végig kell haladnunk a gyász folyamatán, mert még át fogjuk élni talán többször is ezt az érzést életünk során, de várnak bennünket az élet által adható új élmények, kapcsolatok, érzések. Pszichológiai tanácsadásaink (gyásztanácsadás) során természetesen beszélgetünk életről, halálról, veszteségeinkről és meditációs, imaginációs, vizualizációs és művészetterápiás eszközökkel is segítjük a feldolgozás belső folyamatát.
Ha a belső gyászmunka valahol megszakad, sokszor teljesen tudattalanul, akkor sajnos kialakul a megrekedt gyász, vagy patológiás gyász, ami már súlyosabb depressziós kórkép és pszichoterápiás feldolgozást (gyászterápiát) tesz szükségessé.
Fontos néhány szót ejtenünk korunk felgyorsult, változásokkal terhelt, érzelmileg nehezen “lekövethető” világában a válás lélektanáról is. Legelőször már teenagerként, az első szakítás után elér minket ez a tapasztalás, a statisztikai adatokból pedig azt is tudjuk, hogy a házasságok nagyobb része, – elfogadjuk, vagy sem, – szintén válással végződik. A válás lélektani történései teljesen megegyeznek a gyász lélektanával, azonban a folyamat sokkal hosszabb ideig tart, akár 3,4,5 évig is, mivel pl. a közös gyermekek okán a volt házastársak kapcsolatban maradnak egymással és a megváltoztathatatlanság élményét átlengi a “mi van, ha mégis újra kezdődhet minden” érzése.
Minden történés, minden fájdalmas tapasztalás ami az életünk során történik, voltaképpen segítség számunkra, szembesít bennünket a világ múlandóságával és saját halandóságunk tudatával, amivel képesekké válhatunk megküzdeni.
A gyász szakaszai
- Az első a tagadás: nem akarom elhinni, elfogadni a halál tényét, a megváltoztathatatlant. Tagadáskor nem beszélünk az elhunytról, mintha meg sem történt volna a veszteség. Ez egy elhárító művelet és néhány óra, 1-2 nap alatt lezajlik.
- A második szakasz a harag. Ilyenkor a felelősöket keresi az egyén, a közeli hozzátartozókat, az elhunytat, és gyakran önmagát okolja a történtekért. Megjelenik a bűntudat érzése is, ez is gyötri a gyászolót.
- Az alkudozás a harmadik szakasz, melyben kérdések merülnek fel a gyászolóban. “Mi lett volna, ha ezt és ezt megteszem”. Ezek a kérdések is a valóságtól védik meg az egyént, még mindig szeretné visszafordítani a történéseket.
- A negyedik szakaszban, a depresszióban, vagy nevezzük inkább szomorúságnak, már a realitás is utat talál. Az egyén már átéli a fájdalmat, és megjelennek az emlékek, általában képi formában. Ilyenkor a tünetek felerősödhetnek. Felidézi magában az elhunytat, párbeszédekben éli újra az emlékét, és a hosszan tartó szakasz végén megtörténhet az elfogadás is.
- Ez már a gyász utolsó szakasza. Ebben a személy elfogadja a számára megváltozott új világot, ugyanakkor megmarad elhunyt szerette emléke, képes átélni, hogy mennyi mindent kapott tőle, az élete mennyivel gazdagodott általa, de már képes az élet új lehetőségei felé fordulni.
Janovszki István
A fentebb említett szituációkban (halál, gyász, veszteségélmény, válás) kérje szakember segítségét és jöjjön el a Lélekközpont pszichológiai tanácsadására.
Hívjon bennünket bizalommal!
Az alábbiakban tovább olvashat a témáról:
www.lelekkozpont.hu/depresszio-lehangoltsag-gyasz-feldolgozas-vesztesegelmenyek-valas-2/
www.lelekkozpont.hu/egyeni-terapia-egyeni-pszichoterapia-csoportos-pszichoterapia/
www.lelekkozpont.hu/kip-imaginacios-terapiak/
www.lelekkozpont.hu/integrativ-terapia/
www.lelekkozpont.hu/meditacio-szimbolumterapia/