A mérgező szülők egyik típusa szinte állandóan kritizálja gyermekét, semmit nem tart elég jónak, mindenben keresi a hibát és képtelen elegendő pozitív, megerősítő, támogató visszajelzést adni gyermekének. Ennek következménye egy önbizalom hiányban szenvedő, önállótlan, önmaga döntéseit felvállalni nem tudó személyiség kialakulása lehet. Felnőtt korában ilyenkor azt érzékelheti az ember, hogy nem a saját életét éli, hanem még mindig a szüleinek szeretne megfelelni. Vannak olyan kliensek, akik ezeket a megfigyeléseket azzal hárítják el, hogy hiszen már évek óta elköltöztek és nincs is rendszeres kapcsolatuk szüleikkel. Egy idő után azonban megértik, hogy a szülői mintákat az ember beépíti önmagába és ezek az úgynevezett szülői énállapotok belül szólnak hozzájuk és már nem is kell külső találkozás mindehhez.
Nézzünk meg egy ilyen fiktív, lehetséges belső párbeszédet:
Gyermeki énállapot gondolatai: jaj, nem merek dönteni, inkább ebben a kapcsolatban sem köteleződök el, mint ahogy eddig egyikben sem, mert biztosan rossz kifutása lesz, a páromban sem bízom, mert látom a negatív oldalait is és különben is félek, mert mindig mindenben hibázok.
Szülői énállapot, amely akkor is ott van, ha a szüleivel nem is találkozik az ember: én szeretném irányítani az életedet, egyedül én tudom, hogy mi a jó, így mindig szükség van rám, nem hagyhatom, hogy felnőjél, mert attól félek, hogy akkor nekem már nincs semmi szerepem az életben.
Ugye képes lehet az egészséges Felnőtt énállapot megnyugtatni mindkét előző részt?
Janovszki Gabriella
www.lelekkozpont.hu