A poszttraumás stressz zavar meghatározása az USA-ban indult el, a vietnámi háborúból hazatért katonák pszichés megbetegedéseinek vizsgálata nyomán. A harctéri agresszió, öldöklés erőteljes és igen hasonló pszichés tünetegyüttest hozott létre a katonáknál. Az 1970-es években az új gyermekvédelmi törekvéseknek köszönhetően a gyermekbántalmazások kerültek a vizsgálatok középpontjába, majd a női egyenjogúsági mozgalmak a nők ellen elkövetett fizikális és szexuális erőszaktevések vizsgálatát is elindították. Sokáig sajnos nem hitték el és ezért elkerülte a figyelmet a fiúk ellen elkövetett szexuális és fizikai zaklatások feltárásának fontossága, pedig ez velük is ugyanúgy megtörténik, ahogy ezt mára számtalan esetben dokumentálták. Traumák, megrázó életesemények átélésekor jön létre az a tünetegyüttes, amit poszttraumás stressz zavarnak, PTSD-nek nevezünk, sőt akkor is kialakulhat, ha csak tanúja volt ilyennek az ember. Traumát, vagy súlyos stresszállapotot számtalan helyzet kiválthat, lehetnek ezek természeti katasztrófák, családon belüli fizikai, vagy szexuális bántalmazások, váratlan haláleset, de egy súlyos sérülés, baleset is.
Megállapították, hogy a testi és lelki tünetek ezekben a fenyegetett, traumatikus helyzetekben a túlélés érdekében jöttek létre. A PTSD tünetei az életben maradást szolgálják, azonban a testi, lelki rendszerek a trauma után sem normalizálódnak, hanem „bekapcsolt állapotban” maradnak és ettől kezdve az egyén úgy viselkedik, mintha állandó támadásnak lenne kitéve.
A tünetek egy része közvetlenül a trauma után alakul ki, de tartósan elhúzódó hatások várhatóak.
Intenzív félelem, rémület érzése uralja el az egyént.
Cselekvőképtelenséget, bénultságot és válaszképtelenséget él át az elszenvedő, ezért hosszú időn keresztül lefagyott állapotban maradhat.
A trauma hatására a tudatos tájékozódás lecsökken, „énidegen”, „valóságidegen érzések” jelennek meg, a visszaemlékezés hiányossá válik, vagy egyenesen megszűnik (amnézia). Ilyenkor a történések teljes egészében elfojtásra kerülnek, így védve a tudatot az állandóan ismétlődő átélések ellen. Az ellenkezője is előfordulhat, hiszen a traumát állandóan újraélheti az egyén: kényszerűen, szenvedést okozó módon újra és újra betörhetnek a tudatába az emlékek, gondolatok, képzetek, rémálmok akkor is, ha nem akarja ezt. Gyermekeknél ismétlődő játékok formájában jelentkezik újra és újra a szenvedést okozó helyzet.
Sajnos, a traumát átélők némelyike cselekedeteiben szinte keresi, mintegy megismétli a trauma átélését, amit akár veszélykeresésnek is nevezhetünk, ezért az életében többször is kihívhatja maga ellen a sorsot mindaddig, amíg a traumát fel nem dolgozza magában. Vagy éppen ellenkezőleg, mivel a trauma megismétlődésétől fél, retteg, elkerüli a traumára emlékeztető helyszíneket, személyeket, tevékenységeket (pl. baleset után nem ül többé autóba), és egyre több mindent, amitől azonban az élete egyre beszűkültebbé válik.
A hosszan tartó, folyamatos traumának, bántalmazásnak kitett embereknek pedig az egész személyisége sérültté válik, és hosszú út vezet a gyógyulásukig.
A pszichoterápia valódi segítséget jelenthet, integratív szemléletben kognitív – és viselkedésterápiával újra lehet értékelni a helyzeteket, dinamikus terápiákkal fel lehet oldani az elfojtásokat, módosult tudatállapotban, hipnózisban pedig segíteni lehet átszenvedni, majd meghaladni a legnehezebb külső, belső történéseket. Ehhez őszinte bizalomra és elhatározásra van szükség, amit egy terápiás kapcsolatban meg lehet teremteni és szépen, lassan, végig lehet menni a gyógyulás útján.
Janovszki Gabriella
www.lelekkozpont.hu/poszttraumas-stressz-zavar-alkalmazkodasi-nehezseg/
www.lelekkozpont.hu/integrativ-terapia/
www.lelekkozpont.hu/korregresszio-belso-gyermek/
www.lelekkozpont.hu/korregresszio-belso-gyermek/