Pszichoterápia és ami nem az:

• A módszerspecifikus pszichoterápiás eljárások sajátosságaik alapján elkülöníthetők.
• A tudományos pszichoterápia kibontakozását a XVIII. századra tehetjük, a hipnózis kezdeti alkalmazásának idejére. A szuggesztív eljárások közé tartozik a hipnózis, az autogén tréning és egyéb relaxációs módszerek. Lényegük olyan módosult tudatállapot elérése, ahol a szuggesztiók határozott cél irányába mutatnak. A hipnózist lengi körül a legtöbb legenda és misztifikáció.
• A pszichoanalitikus módszerek legismertebb képviselője a klasszikus pszichoanalízis, de ide tartoznak egyéb egyéni változatai, a rövid dinamikus terápiák, vagy a csoportanalízis is. Később kialakultak más analitikus eljárások is, pl. a jungi analízis. Ezek a módszerek a szabad gondolat- és képzetáramláson (asszociációkon) és az álmok elemzésén, ezeken keresztül az ösztönök és elfojtott érzések feltárásán alapulnak. Az analitikus irányzatok nagy jelentőséget tulajdonítanak a pszichoszexuális fejlődésnek, a gyermekkori élményeknek, konfliktusoknak és a korai anya-gyermek, szülő-gyermek kapcsolatnak. A korai kapcsoltokra vezetik vissza a későbbi kóros folyamatokat, és ezen felismeréseken keresztül, a felnőttkori Én megerősítésével gyógyítanak.
• A behaviorizmus (“kísérleti lélektan”) talaján alakultak ki a viselkedésterápiák, kognitív terápiák és a “határozottság tréningek” (asszertív tréningek). Az irányzat csak tudományosan megfigyelhető, objektív adatokkal dolgozik, a környezeti ingerek és a rájuk adott lelki reakciók feltárásával. A kognitív terápiás módszerek lényege, hogy az emberi viselkedést gyakran rosszul berögzült automatikus gondolatok (pl. “nekem ez úgysem sikerül”) befolyásolják. Ezeket a negatív automatikus gondolatokat a terápia során felismertetik, meghatározzák a logikai hibákat, majd megpróbálják azokat módosítani, illetve a páciens hiányos viselkedési eszköztárát fejleszteni (asszertív tréning, szociális készség-fejlesztés).
• A humanisztikus (emberközpontú) irányzat közé tartozik például a rogersi személyközpontú pszichoterápia. Ennek során a pszichoterápiás alapfeltételeket (empátia, elfogadás, hitelesség) művelik kiemelkedő szinten. A terápia során az önmegvalósítás akadályait próbálják elhárítani, összességében pozitívabb és optimistább megközelítéssel. Ebben a szemléletben dolgoznak az élmény központú, transzperszonális szemlélettel dolgozó terápiák is, mint a meditáció és szimbólum terápiák.
• Az integratív terápiák, az imaginációs, meditációs terápiák ötvözik a fenti iskolák elemeit. A KIP vagy az ego state, élmény alapú analitikus alapokra támaszkodó terápiák, az NLP a pozitív erőforrások kiaknázásával a viselkedés változására összpontosít.
• Mi nem pszichoterápia? A pszichoterápia nem lelki simogatás. Nem feltétel nélküli pozitív támogatás, bár ez is megvan benne.
• A pszichoterápiában ellenállásaink is állandóan működésbe lépnek. Nem kellemes érzés, amikor a terapeuta ezt is segít felismerni.
• Lassan a régi traumák, elfojtott érzések, fájdalmak, haragok stb is felelevenednek. Ez sem könnyű.
• Nem kell feltétlenül mindenben egyet érteni a pszichoterapeutával és vele sem lesz mindig a legkellemesebb élmény együtt lenni. Azonban a belső fejlődésnek ez az egyik lehetséges útja, így tudjuk a múlt történéseit meghaladni és bármi is történt velünk korábban, bármilyen jó -és rossz események történtek velünk, képesek vagyunk ezeket integrálni magunkba és gazdagodni általuk.
• Sőt, ha sose kavar fel a pszichoterapeuta egyetlen kérdése sem, akkor nem igazán halad az ember előre a terápiában.
• A pszichoterápia nem is tanácsadás. Mindenhonnan ömlenek a tanácsok felénk és problémák esetén nincs szükségünk még egy „jó tanácsra”.
• A pszichoterapeuta nem is egy “guru”, nem “lát az emberbe”, hanem türelmes, bizalommalteli kapcsolatban halad velünk az önfeltárás útján, amig új felismerésekre, belátásokra jutunk magunkban.

Janovszki Gabriella