A pánik zavar leírása a CBT modell szerint
Szerencsére a pánikroham nem „a semmiből” érkezik, bár az egyén számára így tűnhet, mert így éli meg. Valójában azonban egy gyorsan egymásra épülő élettani, kognitív és viselkedéses folyamat eredménye.
A CBT szerint a pánikot főként az érzékelés → értelmezés → testi reakciók → értelmezés spirálja tartja fenn.
1. Kiinduló trigger
A kiinduló pont lehet:
- egy külső inger: tömeg, lift, autópálya, híd, szűk hely, bolt, sorban állás
- belső inger, testi érzet – szívdobbanás, enyhe szédülés, légvétel kimaradása
- egy gondolat vagy kép – pl. „mi van, ha rosszul leszek”, „mi van, ha itt tör rám a pánik?”
- emlék egy régebbi rosszullétről
- érzelmi stressz helyzet, esetleg kimerülés.
Ezek sokszor nem veszélyesek, de aki már élt át pánik zavart, hiperérzékennyé válik a testére, és az ártalmatlan testi jeleket veszélyként értelmezi, katasztrófálisan negatív értelmezést társít hozzá.
2. A testi érzet félreértelmezése – a kognitív torzítás kezdete
A pánik zavarral küzdő ember nagyon figyeli a testében keletkező, sokszor teljesen normális jeleket, amelyek a szimpatikus idegrendszer normális működéséhez köthetőek, pl. a szívritmus gyorsabb ütemre váltása, adrenalin növekedése, légvétel megakadása, majd gyorsulása. Ezek a testi folyamatok a napi aktivitás részei, a személy mégis nagyon negatív gondolatokat társít hozzájuk, katasztrofizáló értelmezésnek veti alá ezeket.
Tipikus negatív automatikus gondolatok:
- „Biztos valami baj van!”
- „Szívrohamot kapok.”
- „El fogok ájulni.”
- „Megőrülök.”
- „Itt fogok meghalni.”
- „Elveszítem a kontrollt.”
- „Mások észre fogják venni, megszégyenülök..”
A CBT-nyelvén kifejezve a félreértelmezett testi érzet → a gondolatokban veszélyjelzésként rögzül.
3. A szervezet stresszválasza – fiziológiai felerősödés
A „veszély” értelmezése extrém mértékben felerősíti a test szimpatikus idegrendszeri reakcióját és beindítja a fight/flight, azaz fuss, vagy üss reakciót.
Jellegzetes testi tünetek:
- szívdobogás figyelése
- légszomj, mellkasi szorítás
- szapora légzés
- szédülés, forog a világ
- hőhullám vagy hidegrázás
- remegés
- gyomorérzet, hányinger
- zavartságérzés, derealizáció..
Fontos, hogy a pánik zavar – nem betegség, hanem az adrenalin szint emelkedése, ennek következtében pedig a szimpatikus idegrendszer működésének fokozódása okozza, – vagyis fiziológiailag ártalmatlan, de egy rendkívül erős inger.
4. A tünetek rosszabb értelmezése – másodlagos kognitív torzítás
A testi tünetek visszacsatolnak a negatív gondolati rendszerbe, amelyek extrém félelmeket váltanak ki:
A következő típusú negatív automatikus gondolatok (NAG) alakulnak ki:
- „Látod? Tényleg baj van!”
- „Soha nem fog elmúlni.”
- „Ez már nem normális.”
- „Ez biztos valami szívbetegség / vagy súlyos agyi probléma.”
Ezek a gondolatok megerősítik a veszélyérzetet, és újabb adrenalinlöket indul → a szimpatikus tónus fokozódik 🡪 a tünetek még erősebben jelentkeznek → a félelem nő.
5. A NAG-ok félelem érzéseket váltanak ki – a pánikroham feltör
A pánik roham az alábbi körben alakul ki:
🡪 veszélytelen testi tünetek
🡪 katasztrofizáló negatív automatikus gondolatokat indítanak el 🡪 ezek erős félelmeket aktivizálnak
🡪 beindul maga a pánik, a pánikroham feltör.
A spirál eléri a csúcspontot:
- a szívverés nagyon gyors,
- a légszomj jelenik meg,
- erős szédülés, „elájulok, kontrollt vesztek”,
- derealizáció, deperszonalizáció,
- „mindjárt meghalok” élménye.
A személy valós veszélyként éli meg a tünetet, pedig ez a testi szimpatikus rendszer természetes túlaktivációjának az eredménye.
6. A viselkedéses válasz – elkerülés és biztonságkeresés
A roham után és/vagy közben megjelennek a tipikus viselkedések:
- Elkerülő stratégiák:
- nem megy tömegbe, boltba, buszra,
- nem vezet autót, nem utazik,
- kilépés helyzetekből,
- kerüli a helyeket, ahol „nem tudna kijönni”.
- Biztonságkereső viselkedések
- víz, gyógyszer, nyugtató „kéznél tartása”,
- folyamatos pulzus-ellenőrzés,
- nem marad egyedül,
- valaki hívása („gyere értem!”).
Ezek a viselkedések maguk is fenntartják a félelem érzést, mert a kliens nem tapasztalja meg, hogy:
- a roham magától lecseng,
- valójában nem annyira veszélyes,
- el tudná viselni és túlélni.
7. A pánik ördögi köre – folyamatmodell
A folyamat így néz ki láncszerűen:
🡪 testi érzet
→ negatív automatikus gondolat: veszélyértelmezés
→ félelem
→ fiziológiai, testi érzetek felerősödése, roham
→ még több NAG és félelem érzés
→ elkerülő és biztonságkereső viselkedés
→ pánik fenntartása
Az ördögi kör lényege, hogy a katasztrofizáló NAG-ok következtében önmagát gerjeszti.
8. A CBT – kognitív terápia szerint a pánik fenntartó tényezői
Negatív gondolatok, kognitív szint:
- katasztrofizálás
- túláltalánosítás („ha egyszer rosszul voltam a buszon, mindig rosszul leszek”)
- testi tünetek félreértelmezése
- fokozott éberség, figyelés a testre („hipervigilancia”)
Érzelmek szintje:
- tartós félelem a félelemtől
- tárgynélküli szorongás
- kontrollvesztés érzése
- szégyen, önkritika
Testi reakciók szintje:
- szimpatikotónia
- megemelkedett adrenalin- és kortizolszint
- légzési minta zavara (hiperventilláció)
- szívműködés gyorsulása
- izmok feszülése
- krónikus stressz és kimerültség
Viselkedés szintje:
- elkerülés
- biztonsági viselkedések
- függőség „támaszoktól” (személy, víz, gyógyszer)
9. Hogyan szakíthatja meg a CBT – kognitív terápia ezt a kört?
A CBT három fronton dolgozik:
1. Kognitív átkeretezés:
- A testi tünetek újraértelmezése.
- Nem egyenlő veszéllyel
- „Ez a tested stresszreakciója, ami ártalmatlan.”
- „A pánik tetőzik, majd lecseng.”
2. Viselkedéses expozíció:
- Fokozatos visszatérés a kerülendő helyzetekhez.
- Egyre táguló viselkedés próbák házi feladat jelleggel.
3. Élettani, testi szabályozás:
- légzéskorrekció
- testérzet-expozíció
- autogén tréning
- progresszív relaxáció
- jóga
Janovszki István pszichológus
Janovszki Gabriella klinikai szakpszichológus