Az érzelemfókuszú párterápia egy biztonságos érzelmi kötődés kialakításán alapuló, élményorientált, bizonyítékokon alapuló párterápiás módszer.
- Alapfeltevés:
A párkapcsolati konfliktusok gyökere nem a felszíni vitákban rejlik, amit a hétköznapokban megélnek és amire hivatkoznak a pár tagjai, hanem az ezek mögött meghúzódó elsődleges (azaz a sebezhető) érzelmek és a bizonytalan kötődési minták.
Mi a párterápia célja?
- Helyreállítani és/vagy egyáltalán létrehozni a biztonságos kötődést a pár tagjai között.
- Feltárni a konfliktust fenntartó un. negatív interakciós ciklust.
- Elérni, hogy a felek nyíltabban, érthetőbben és vállalva sebezhetőségüket, – azaz mélyebb érzelmeiket, – kommunikáljanak egymással.
- Alapfogalmak
2.1. Kötődéselméleti alapok
Ezek a típusú párterápiák a kötődéselméletre építenek. A kötődés különböző típusai kora gyermekkorban alakulnak ki az anya és gyermeke közötti kapcsolatban és később, a felnőtt párkapcsolatokban ez a korai minta ismétlődik.
A kora gyermekkorban kialakuló és felnőttkorban is fennmaradó kötődés típusai:
- Biztonságos kötődés – Az anya folyamatosan elérhető volt, biztonságot nyújtott és kielégítette a gyermek érzelmi szükségleteit. Ennek köszönhetően az egyén felnőtt korában is képes biztonságosan kötődni, elérhető, válaszol a párjának, nem játszmázik, éreztetni tudja a másikkal, hogy fontos számára.
- Elkerülő kötődés – Ezek az emberek egy elutasító, hideg nevelési stílussal rendelkező anya mellett nőnek fel, aki képtelen volt gyermeke érzelmi szükségleteikre ráhangolódni. Felnőttként ők hajlamosak visszahúzódni, az intimitást csökkenteni és eltávolodni a kapcsolataikban. Gyakran azt élik meg, hogy nekik nincs igazán szükségük másokra.
- Ambivalens – aggódó / vagy szorongó kötődés – Ilyenkor a háttrében egy olyan anya állt, aki rapszódikusan működött, hol rendelkezésre állt, akár elárasztóan is, hol pedig nem, egyszer túlzóan aggodalmaskodva figyelt a gyermek szükségleteire, máskor pedig nem, ami erős szorongásokat váltott ki a gyermekből. Ezek a felnőttek a kapcsolataikban hevesen kötődnek, túlaktivizálódnak és szeparációs szorongásokat élnek át, ami egy túlzott kontroll igényt és kritikai készséget erősít fel náluk.
- Dezorganizált kötődés – A hátterében bántalmazó és/vagy elhanyogoló szülők álltak. Ezek az egyének felnőve kaotikus módon, heves érzelmi hullámzással, vagy egyáltalén nem képesek másokhoz kapcsolódni.
A párterápia célja ennek megfelelően egy biztonságos kötődési híd kialakítása 2 ember között.
2.2. Elsődleges és másodlagos érzelmek
- Másodlagos érzelmek:
Düh, neheztelés, elégedetlenség jellemzi a kapcsolatot, ennek következtében a felszínen kritikák, eltávolodó viselkedések jelennek meg. - Elsődleges érzelmek:
Félelem, magány, sebezhetőség, önbizalomhiány, elveszítéstől való félelem és fájdalom őszinte kifejezése, ami a kutatások szerint segíti a kapcsolat elmélyülését, gyógyulását.
Az érzelemfókuszú párterápiában a terapeuták igyekeznek a másodlagos érzelmek mögé menni és segítenek a klienseknek elérni magukban és kimondani tudni az elsődleges érzelmeket.
2.3. Negatív interakciós ciklus (örvény)
Három fő típusát figyelték meg:
- Követő–Elkerülő ciklus:
– A lényege az, hogy az egyik fél kritizál, követeli a kapcsolatot → a másik viszont visszahúzódik, eltávolodik. - Elkerülő–Elkerülő
– Mindkét fél emocionális távolságot tart fenn, ami kívülről a békesség látszatát kelti, azonban a felek belső magányban élnek. - Támadó–Támadó
– Mindkét fél túlzottan aktivált, követelő, nincs helye a sebezhetőségnek, az elsődleges érzelmek kifejezhetőségének és az empátiának.
A párterapeuták legfontosabb attitűdje, hogy nem a feleket hibáztatják, hanem a negatív ciklust nevezik meg közös problémaként, amit a pár tudatosíthat és gyakorolhatják a leküzdését is.
2.4. A. R. E. modell – Érzelmi elérhetőség és válaszkészség
A jól működő kapcsolatok három kérdés köré épülnek:
- A – Accessible azaz Hozzáférhetőség: Elérhető vagy érzelmileg?
- R – Responsive azaz Fogékonyság: Válaszolsz, amikor a másiknak szüksége van rád?
- E – Engaged azaz Elkötelezettség: Kapcsolódsz a másikhoz?
Ez a „biztonságos kötődésű párkapcsolati triász”, a jól műküdő kapcsolatok alapja.
3.A terápia folyamata – 3 nagy szakaszból és 9 lépésből áll
1. SZAKASZ: A DEZAKTIVÁLÁS (a negatív ciklus leszerelése)
- Az első lépés a kapcsolati problémák feltérképezése.
- Ennek részeként megtörténik a ciklus definiálása.
- A terapeuta serkenti az elsődleges érzelmek elérését és kifejezését.
- A megtalált ciklust a pár közös problémájaként azonosítják, amit együtt hoztak létre, nem csak az egyikük, vagy a másikuk tehet a létéről.
A terápiás cél:
Ennek a szakasznak a fő célkitűzése az, hogy ne a partner legyen a probléma, hanem a maga a ciklus.
2. SZAKASZ: AZ ÁTALAKÍTÁS (új érzelmi élmények létrehozása)
- Az elkerülő, távolodó felet a terapeuta igyekszik eljuttatni oda, hogy a félelemeiről, sebezhetőségéről beszélni tudjon végre.
- A túlaktivizálódó, követő felet, – aki gyakran elégedetlenkedik és kritizál, – a terapeuta segíti abban, hogy végre az elsődleges fájdalmáról és szükségleteiről tudjon megfogalmazni dolgokat.
- Ezzel újfajta, érzelmi alapú, gyógyító interakciókat serkent a pár tagjai között.
A terápiás cél:
Ebben a szakaszban egy újfajta érzelmi tánc létrehozása, azaz az elsődleges érzelmek szabad kifejezésének gyakorlása a legfontosabb cél.
3. SZAKASZ: A KONSZOLIDÁCIÓ (stabilizáció)
- A terapeuta segítségével a pár megpróbál újfajta problémamegoldó, interakciós mintákat kialakítani.
- A terápia utolsó részében ezeknek az új kapcsolati mintáknak, narratíváknak a gyakorlása és megerősítése zajlik.
A terápiás cél:
Gyakorlással annak segítése, hogy pár ne csússzon vissza egykönnyen a régi ciklusba, illetve ha mégis, ami teljesen érthető, akkor fontos, hogy viszonylag hamar észrevegyék és korrigálni kezdjék a régi mintát.
Janovszki István pszichológus
Janovszki Gabriella klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta
Honlapunkon párterapeuták elérhetők:
www.lelekkozpont.hu szakembereink
