Gyermekterápia 6–9 éves korban
Minden viselkedés üzenetet hordoz.
„Nem ismerünk rá a gyermekünkre…”
Sok szülő ezzel a mondattal kezdi az első beszélgetést. A korábban nyitott, mosolygós kisiskolás hirtelen dacosabbá válik, gyakran sír, könnyen dühbe gurul, vagy éppen egyre csendesebb lesz. Van, aki reggelente hasfájásra panaszkodik az iskola előtt, más nehezen alszik el, rémálmok gyötrik, vagy már nem szívesen találkozik a barátaival.
Ilyenkor természetes, hogy a szülő tanácstalan. Vajon ez csak egy átmeneti időszak? Kinövi? Vagy valóban segítségre van szüksége?
A legtöbb esetben nincs egyetlen egyszerű válasz. A gyermekek fejlődése hullámzó, és minden családban előfordulnak nehezebb időszakok. Ugyanakkor vannak helyzetek, amikor a gyermek viselkedése már azt jelzi: olyan belső feszültséget él át, amelyet egyedül még nem tud feldolgozni.
A gyermek nem rossz – csak még nem tudja elmondani, mi bántja
A felnőttek többnyire beszélni tudnak az érzéseikről. A gyermekek azonban egészen másképp működnek.
Ők gyakran a viselkedésükön keresztül „beszélnek”.
Lehet, hogy a dühkitörések mögött szorongás áll. Az állandó bohóckodás mögött bizonytalanság. A visszahúzódás mögött félelem vagy csalódás.
A gyermek nem azért viselkedik nehezen, mert rosszat akar. Sokkal inkább azért, mert még nem rendelkezik azokkal az érzelmi eszközökkel, amelyekkel meg tudná fogalmazni, mi zajlik benne.
Ha ezt időben felismerjük, már fél lépéssel közelebb kerültünk a megoldáshoz.
Milyen jelek esetén érdemes segítséget kérni?
Nem szükséges megvárni, amíg a probléma súlyossá válik. Már akkor is érdemes szakemberhez fordulni, ha a nehézségek hetek óta fennállnak, vagy érezhetően megnehezítik a gyermek és a család mindennapjait.
Például ha a gyermek:
sokat szorong vagy fél,
gyakran dühös, indulatos,
nehezen válik el a szülőtől,
romlik az iskolai teljesítménye,
nehezen barátkozik,
gyakran panaszkodik has- vagy fejfájásra,
önbizalomhiányos,
testvér születése, válás, költözés vagy gyász után nehezen alkalmazkodik,
túlzottan visszahúzódóvá vagy éppen feltűnően nyugtalanná válik.
Önmagában egyik tünet sem jelent betegséget. A kérdés mindig az, hogy mennyire tartós, mennyire intenzív, és mennyire akadályozza a gyermek mindennapi életét.
Amikor egy kis változás mögött nagy belső küzdelem áll…
Képzeljünk el egy hét éves kisfiút, aki korábban örömmel ment iskolába. Az utóbbi hetekben azonban minden reggel fáj a hasa. A szülők orvoshoz viszik, de a vizsgálatok nem mutatnak ki betegséget. Reggelente sír, húzza az időt, nem akar elindulni.
Vagy gondoljunk egy nyolcéves kislányra, aki addig nyitott és vidám volt, most azonban egyre csendesebb. Már nem hívja át a barátnőit, gyakran visszavonul a szobájába, és sokszor azt mondja: „Úgysem sikerül.”
Ilyenkor a szülőkben természetesen rengeteg kérdés merül fel. Vajon csak egy átmeneti időszakról van szó? Túl érzékeny a gyermek? Esetleg az iskolában történt valami?
A legtöbbször ezekre a kérdésekre nincs azonnali válasz. A gyermekek ritkán tudják pontosan megfogalmazni, mi bántja őket. Érzéseiket inkább a viselkedésükön keresztül fejezik ki.
Éppen ezért fontos, hogy ne csupán a tünetet lássuk, hanem azt is megpróbáljuk megérteni, milyen szükséglet, félelem vagy belső feszültség állhat mögötte.
Sok esetben már az is megkönnyebbülést jelent a család számára, ha valaki segít más szemmel ránézni a helyzetre. Nem a gyermek „megjavítása” a cél, hanem annak megértése, hogy mire van szüksége ahhoz, hogy ismét biztonságban és kiegyensúlyozottan érezhesse magát.
Mi történik a gyermekterápián?
Sok gyermek fél attól, hogy egy idegen felnőtt kérdezgetni fogja.
Valójában ennek éppen az ellenkezője történik.
A gyermekterápia biztonságos, elfogadó légkörben zajlik, ahol nincs felelés, nincs jó vagy rossz válasz. A gyermek játszhat, rajzolhat, mesélhet, építhet vagy különböző játékokon keresztül fejezheti ki azt, amit szavakkal még nem tud.
A játék nem egyszerű időtöltés.
A gyermek számára ez ugyanazt jelenti, mint a felnőtteknek a beszélgetés. A terapeuta a játék, a rajzok, a történetek és a közös élmények segítségével érti meg, mi okozza a nehézségeket.
A foglalkozások során a gyermek fokozatosan megtanulja felismerni és megfogalmazni az érzéseit, jobban kezelni a feszültséget, valamint új megoldási módokat találni a mindennapi helyzetekre.
A szülők nélkül nincs igazán sikeres gyermekterápia
Sokan attól tartanak, hogy a terapeuta majd megmondja, ki hibázott.
A gyermekterápia azonban nem erről szól.
A cél nem a bűnbakkeresés, hanem annak megértése, mire van szüksége a gyermeknek.
A szülőkkel való rendszeres konzultációk során átbeszéljük a tapasztalatokat, és közösen keressük azokat a változtatásokat, amelyek otthon is segíthetik a gyermek fejlődését.
Gyakran már néhány apró változtatás is jelentős javulást hoz a család mindennapjaiban.
Mennyi ideig tart a folyamat?
Minden gyermek más.
Van, akinek néhány alkalom elegendő ahhoz, hogy újra egyensúlyba kerüljön. Másoknak hosszabb támogatásra van szükségük.
A terápia hossza mindig a gyermek problémájának jellegétől, személyiségétől és a család együttműködésétől függ.
Nem a gyorsaság a cél, hanem a tartós változás.
Miért fontos időben lépni?
A gyermekkor rendkívül érzékeny fejlődési időszak.
Ha egy nehézség hosszú ideig megoldatlan marad, könnyebben válhat tartós mintává. Ha viszont a gyermek megfelelő segítséget kap, megtanulhatja kezelni az érzéseit, magabiztosabbá válhat, és olyan készségeket sajátíthat el, amelyek egész életében elkísérik.
A korán kapott segítség sok későbbi problémát megelőzhet.
Az első találkozás nem kötelez semmire
Sok szülő attól tart, hogy ha egyszer felkeres egy pszichológust, akkor hosszú terápiába kell belevágnia.
Ez nincs így.
Az első konzultáció célja elsősorban az, hogy megismerjük egymást, átbeszéljük a felmerülő nehézségeket, és közösen eldöntsük, valóban gyermekterápiára van-e szükség, vagy más jellegű segítség lenne a legmegfelelőbb.
Sok család már attól megkönnyebbül, hogy végre valaki meghallgatja őket, és segít átlátni a helyzetet.
Egy kis segítség ma – nagyobb biztonság holnap
Minden gyermek életében lehetnek nehezebb időszakok. Ez önmagában nem jelenti azt, hogy komoly baj van. A legfontosabb, hogy ne maradjanak egyedül a kérdéseikkel.
Ha úgy érzi, hogy gyermeke viselkedése, hangulata vagy iskolai teljesítménye tartósan megváltozott, érdemes szakemberrel konzultálni. Egy időben érkező támogatás nemcsak a jelenlegi nehézségek megoldásában segíthet, hanem hozzájárulhat ahhoz is, hogy gyermeke magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb és érzelmileg rugalmasabb felnőtté váljon.
A segítségkérés nem a gyengeség jele. Sokkal inkább annak a bizonyítéka, hogy szülőként mindent szeretne megtenni gyermeke egészséges fejlődéséért.
Kiskamasz-terápia (10–14 éves kor)
„A kiskamasz sokszor nem azért hallgat, mert nincs mondanivalója, hanem mert még nem találja hozzá a szavakat.”
Amikor a gyermek már nem kisgyermek, de még nem felnőtt
„Régen mindent elmesélt. Most csak annyit mond: Semmi.”
Sok szülő számára ismerős ez az érzés. A korábban nyitott, beszédes gyermek egyre zárkózottabbá válik. Többet van a szobájában, kevesebbet mesél az iskoláról, könnyebben megsértődik, vagy éppen gyakrabban veszekszik a családtagokkal.
A 10–14 éves kor a fejlődés egyik legizgalmasabb, ugyanakkor legnehezebb időszaka. A gyermek egyszerre szeretne önálló lenni, miközben továbbra is szüksége van a szülei biztonságára és támogatására. Közben megváltozik a teste, formálódik a személyisége, egyre fontosabbá válik számára a kortárs közösség, és sok új kihívással kell megbirkóznia.
Nem könnyű időszak ez sem a gyermeknek, sem a szülőknek.
Mi számít természetesnek – és mikor érdemes segítséget kérni?
A hangulatingadozás, az önállósodási törekvés vagy az időnkénti konfliktusok természetes részei lehetnek a kiskamaszkornak.
Vannak azonban olyan jelek, amelyek arra utalhatnak, hogy a gyermeknek több támogatásra van szüksége.
Érdemes szakemberhez fordulni, ha a gyermek:
- tartósan szomorú vagy lehangolt,
- sokat szorong,
- gyakran dühös vagy indulatos,
- bezárkózik, kerüli a társas kapcsolatokat,
- romlik az iskolai teljesítménye,
- elveszíti érdeklődését a korábban kedvelt tevékenységek iránt,
- önbizalomhiánnyal küzd,
- kortárs bántalmazás (bullying) áldozata vagy elkövetője,
- nehezen dolgozza fel a válást, gyászt vagy más családi változást,
- gyakran panaszkodik fej- vagy hasfájásra orvosi ok nélkül.
Önmagában egy-egy tünet még nem jelent problémát. Az számít, hogy mennyi ideje áll fenn, milyen erős, és mennyire nehezíti meg a gyermek mindennapjait.
Mi zajlik ilyenkor egy kiskamaszban?
Ebben az életkorban a gyermek már sokkal többet ért a világból, mint korábban, ugyanakkor még nem rendelkezik a felnőttek érzelmi érettségével.
Szeretne megfelelni a társainak, fontos számára, hogy elfogadják, miközben sokszor saját magát sem érti igazán.
Gyakran felmerülnek benne olyan kérdések, mint:
- Elég jó vagyok?
- Elfogadnak a többiek?
- Mit gondolnak rólam?
- Miért érzem magam másnak?
- Miért nem értenek meg a szüleim?
Ezek a kérdések természetesek. A gond akkor kezdődik, amikor a bizonytalanság tartóssá válik, és a gyermek egyedül marad vele.
Miben segíthet a terápia?
A terápiás folyamat során a kiskamasz olyan biztonságos légkörben beszélhet az érzéseiről, ahol nem kell attól tartania, hogy elítélik vagy kinevetik.
A beszélgetések során fokozatosan megtanulja:
- felismerni és megfogalmazni az érzéseit,
- kezelni a szorongást és a feszültséget,
- egészségesebben kifejezni az indulatait,
- erősíteni az önbizalmát,
- fejleszteni a problémamegoldó képességét,
- kiegyensúlyozottabb kapcsolatot kialakítani a családjával és kortársaival.
A cél nem az, hogy megváltoztassuk a gyermek személyiségét.
Sokkal inkább az, hogy segítsünk neki megtalálni saját belső erőforrásait.
A szülők szerepe továbbra is kulcsfontosságú
A kiskamasz egyre önállóbb, de továbbra is szüksége van arra, hogy a szülei biztonságot nyújtsanak számára.
Ezért a terápiában a szülőkkel való együttműködés is fontos szerepet kap. A konzultációk során közösen áttekintjük a felmerülő nehézségeket, és megbeszéljük, hogyan lehet otthon olyan légkört kialakítani, amely támogatja a gyermek fejlődését.
A cél nem a hibák keresése, hanem a közös megoldás.
Egy mindennapi élethelyzet:
Képzeljünk el egy hatodikos fiút, aki korábban szívesen járt iskolába. Az utóbbi hónapokban azonban egyre rosszabb jegyeket hoz haza, reggelente nehezen kel fel, és délután bezárkózik a szobájába. A szülők úgy érzik, csak a telefon érdekli, minden kérdésre ingerülten válaszol.
Vagy egy tizenkét éves lányt, aki korábban vidám és magabiztos volt, most azonban állandóan másokhoz hasonlítja magát. Egyre bizonytalanabb, sokat aggódik amiatt, hogy mit gondolnak róla az osztálytársai.
Ezek mögött a változások mögött sokféle ok állhat. Nem mindig van komoly probléma, de érdemes megérteni, mi zajlik a gyermekben, mielőtt a nehézségek tovább erősödnének.
Mennyi ideig tart a terápia?
Erre nincs minden gyermekre érvényes válasz.
Előfordul, hogy néhány konzultáció elegendő ahhoz, hogy a család új nézőpontot kapjon, és a helyzet rendeződni kezdjen. Más esetekben hosszabb közös munkára van szükség.
A folyamat mindig a gyermek egyéni szükségleteihez igazodik.
Az első találkozás nem kötelez semmire. Sok szülő bizonytalan abban, hogy valóban szükség van-e pszichológusra.
Éppen ezért az első konzultáció célja elsősorban a helyzet közös áttekintése. Megbeszéljük a felmerülő nehézségeket, a család kérdéseit, és együtt döntjük el, hogy milyen segítség lenne a leghatékonyabb.
Gyakran már ez az első beszélgetés is megkönnyebbülést jelent, mert a szülők végre nem maradnak egyedül a bizonytalanságukkal.
Nem kell megvárni, amíg nagy lesz a baj. A kiskamaszkor tele van változásokkal. Ezek közül sok természetes, de vannak olyan helyzetek, amikor a gyermeknek szüksége van egy elfogadó, biztonságos térre, ahol segítséget kap az érzései és nehézségei feldolgozásához.
Ha úgy érzi, hogy gyermeke viselkedése, hangulata vagy kapcsolatai tartósan megváltoztak, érdemes szakemberrel konzultálni.
A segítségkérés nem azt jelenti, hogy Ön szülőként kudarcot vallott. Éppen ellenkezőleg: azt mutatja, hogy szeretné időben megadni gyermekének azt a támogatást, amelyre most a legnagyobb szüksége van.
A nagykamasz terápiája amikor már felnőtt szeretne lenni, de még szüksége van a szülőre.
A 15–18 éves időszak az egyik legösszetettebb fejlődési szakasz. A fiatal már egyre inkább önálló emberként tekint magára, saját véleménye, értékrendje és elképzelései vannak, és egyre kevésbé szeretné, ha a szülei megmondanák neki, hogyan éljen. Közben azonban érzelmileg még nem vált teljesen felnőtté. Szüksége van a biztonságra, a kapcsolódásra, a megtartó felnőtt jelenlétére – még akkor is, ha ezt sokszor éppen ő maga utasítja el.
A nagykamasz egyik legfontosabb belső kérdése már nem egyszerűen az, hogy „Mit várnak tőlem?”, hanem egyre inkább az, hogy:
„Ki vagyok én, és milyen ember szeretnék lenni?”
Ez az identitáskeresés sokszor konfliktusokkal jár. A fiatal próbálgatja a határait, változtatja a véleményét, keresi a helyét a kortársak között, közben pedig nagyon érzékenyen figyeli, hogyan látják őt mások.
A leválás időszaka
Ebben az életkorban a szülő-gyermek kapcsolat természetes módon átalakul. A fiatalnak egyre nagyobb szüksége van arra, hogy saját döntéseket hozzon, és megtapasztalja döntéseinek következményeit.
Ez azonban nem azt jelenti, hogy már nincs szüksége a szülőkre.
Sőt, paradox módon éppen akkor van nagy szüksége a stabil felnőtt háttérre, amikor a leginkább próbál távolodni tőle.
A túlzott kontroll gyakran ellenállást vált ki:
„Ne szólj bele, ez az én életem!”
A teljes szabadság viszont bizonytalanságot teremthet:
„Akkor most nekem kell mindent eldöntenem?”
A terápiában ezért fontos cél lehet az egészséges autonómia kialakítása: hogyan tud a fiatal önállóvá válni úgy, hogy közben ne kelljen megszakítania a kapcsolódást a szüleivel.
A kortárskapcsolatok felértékelődése
Ebben az időszakban a kortársak véleménye sokszor fontosabbnak tűnik, mint a szülőké. Egy baráti konfliktus, egy szakítás, egy közösségből való kirekesztés vagy akár egy közösségi médiában kapott negatív visszajelzés rendkívül erős érzelmi hatással lehet.
A fiatal számára ezek nem „kis problémák”.
A kortárskapcsolatokon keresztül tanulja meg, hogyan lehet közel kerülni valakihez, hogyan lehet nemet mondani, konfliktust kezelni, csalódást elviselni, megbízni másokban – és hogyan lehet megőrizni önmagát egy kapcsolatban.
A terápia egyik fontos kérdése ezért gyakran:
„Mennyit adsz fel magadból azért, hogy elfogadjanak?”
Önértékelés és testkép
A nagykamasz önmagával kapcsolatos bizonytalansága gyakran a külső megjelenésben jelenik meg. A test változásai, a kortársakhoz való hasonlítás, a közösségi média által közvetített idealizált képek mind hatással lehetnek az önértékelésre.
A „nem vagyok elég szép”, „nem vagyok elég jó”, „mindenki másnak könnyebb” érzése mögött sokszor mélyebb kérdések húzódnak:
„Szerethető vagyok?”
„Elég vagyok?”
„Van helyem mások között?”
A terápiában ezért nem pusztán az önbizalom növelése a cél. Fontosabb annak kialakítása, hogy a fiatal képes legyen saját értékét mások visszajelzéseitől részben függetlenül is megtapasztalni.
Teljesítmény és jövővel kapcsolatos szorongás
A 15–18 évesek életében egyre nagyobb szerepet kap a továbbtanulás, a pályaválasztás, az érettségi és a felnőtt élet közeledése.
Sok fiatal már ebben az életkorban úgy érzi, hogy „el kell döntenie az egész életét”.
„Mi leszek?”
„Bejutok?”
„Mi van, ha nem sikerül?”
„Mi van, ha rosszul választok?”
A teljesítményszorongás mögött gyakran nem lustaság vagy motivációhiány áll, hanem a kudarctól való félelem.
Előfordulhat, hogy a fiatal inkább nem próbálkozik, mert így legalább nem kell szembesülnie azzal, hogy esetleg nem sikerül.
Ilyenkor a terápiában fontos lehet a teljesítményhez kapcsolódó gondolkodás átdolgozása:
A teljesítményem nem azonos az értékemmel.
Egy kudarc nem jelenti azt, hogy én kudarc vagyok.
Párkapcsolatok és első komoly érzelmi kapcsolatok
Ebben az életkorban a szerelem és a párkapcsolat már sokkal intenzívebbé válhat. Az első komoly kapcsolat gyakran hatalmas érzelmi jelentőséget kap.
Egy szakítás akár gyászfolyamathoz hasonló élmény lehet.
Megjelenhet féltékenység, bizonytalanság, függés, kontrollálás, elhagyástól való félelem vagy éppen az érzelmek elfojtása.
A terápia fontos része lehet annak megtanulása, hogy:
egy kapcsolatban lehetünk közel valakihez úgy is, hogy közben önmagunk maradunk.
Ez az időszak a határok, a kölcsönösség, a beleegyezés, a bizalom és a felelősség megtanulásának is fontos terepe.
A szorongás és a hangulati problémák
A nagykamaszoknál gyakran már nem egyszerű „kamaszkori rosszkedvről” van szó.
Tartós szorongás, pánikrohamok, társas szorongás, depresszív tünetek, alvászavar, visszahúzódás, motivációvesztés vagy iskolai teljesítményromlás is megjelenhet.
Különösen fontos figyelni azokra a változásokra, amelyek tartósan eltérnek a fiatal korábbi működésétől.
Nem minden bezárkózás probléma, és nem minden rosszkedv depresszió. A kérdés inkább az:
Mennyire változott meg a fiatal működése, és mennyire szenved ettől ő maga?
A terápia ilyenkor segíthet az érzelmek felismerésében, a szorongást fenntartó gondolatok megértésében, a megküzdési lehetőségek kialakításában és az önmagával való kapcsolat rendezésében.
A terápia sajátossága
A 15–18 éves fiatal már sokkal inkább partnerként vonható be a terápiába.
Fontos, hogy ne úgy élje meg, hogy:
„A szüleim elvittek pszichológushoz, mert baj van velem.”
Hanem inkább úgy:
„Van valami, amiben segítséget szeretnék kapni.”
Ebben az életkorban különösen fontos a bizalom és a terápiás titoktartás kereteinek tisztázása. A fiatalnak tudnia kell, hogy a terápia nem egy újabb hely, ahol felnőttek ellenőrzik őt.
A pszichológus feladata nem az, hogy a szülő vagy a fiatal oldalára álljon.
A kapcsolatot és a fejlődést kell támogatnia.
A szülőkkel való együttműködés továbbra is fontos, de egyre inkább a fiatal autonómiájának tiszteletben tartásával.
Miben segíthet a terápia?
A nagykamasz terápiája sokféle problémával foglalkozhat:
szorongás és pánik
depresszív hangulat, motivációvesztés
önértékelési problémák
testképzavarok
társas szorongás és kortárskapcsolati nehézségek
bullying és cyberbullying
párkapcsolati problémák
családi konfliktusok
teljesítményszorongás
iskolai problémák
pályaválasztási bizonytalanság
perfekcionizmus
alvási problémák
dühkezelési nehézségek
önismereti és identitásproblémák
veszteségek, szakítások, traumatikus élmények
túlzott internet- és közösségimédia-használat.
A legfontosabb változás
A gyermekterápiában gyakran a felnőtt segít a gyermeknek megérteni és szabályozni az érzéseit.
A kiskamasznál már egyre inkább együtt dolgozunk azon, hogy ő maga felismerje, mi történik benne.
A nagykamasznál pedig egyre közelebb kerülünk ahhoz, amit később felnőtt terápiának nevezünk:
a fiatal már saját maga kezdi megérteni önmagát, a kapcsolatait, a döntéseit és a működését.
A pszichológus ebben nem megmondó szerepet tölt be. Inkább egy olyan biztonságos, elfogadó külső nézőpontot kínál, ahol a fiatal következmények nélkül gondolkodhat önmagáról.
Mert a nagykamasz egyik legfontosabb fejlődési feladata nem az, hogy minél gyorsabban felnőtt legyen.
Hanem az, hogy lassan kialakítsa azt az embert, akivé felnőttként válni szeretne.
És ehhez néha éppen arra van szüksége, hogy legyen valaki, akivel őszintén beszélhet arról is, amit a szüleinek, a barátainak vagy akár saját magának sem tud elmondani.
Miben tud ténylegesen segíteni a pszichológus?
1. Segít megérteni, mi történik vele.
A nagykamasz sokszor érzi, hogy valami nincs rendben, de nem tudja megfogalmazni. Szorong, ingerlékeny, visszahúzódik, rosszul alszik, nincs kedve semmihez – de nem érti, miért. A pszichológus segít összerakni az érzések, gondolatok, helyzetek és viselkedések közötti kapcsolatot.
2. Megtanítja felismerni és kezelni a szorongást.
Nem azt mondja neki, hogy „ne aggódj”, hanem megtanítja felismerni, mi indítja be a szorongást, milyen gondolatok tartják fenn, és milyen konkrét módszerekkel tudja csökkenteni azt.
3. Segít az önértékelésben.
A „nem vagyok elég jó” érzése mögött gyakran túlzott önkritika, összehasonlítás, teljesítménykényszer vagy korábbi negatív tapasztalatok állnak. A terápia során a fiatal megtanulhat reálisabban gondolkodni saját magáról.
4. Segít a konfliktusok kezelésében.
Megtanulhatja, hogyan mondjon nemet, hogyan fejezze ki a dühét úgy, hogy ne romboljon kapcsolatokat, hogyan álljon ki magáért, és hogyan kezelje a szülőkkel vagy kortársakkal kialakult konfliktusokat.
5. Segít a kapcsolatokban.
Barátságok, első szerelmek, szakítások, féltékenység, elutasítás, kortárscsoporthoz való tartozás – ezek ebben az életkorban nagyon fontos kérdések. A pszichológus segíthet felismerni az ismétlődő kapcsolati mintákat és az egészségesebb kapcsolódást.
6. Segít a kudarc és a teljesítménykényszer kezelésében.
Nem az a cél, hogy a fiatal mindig jól teljesítsen. Hanem hogy egy rossz jegy, egy sikertelen felvételi vagy egy kudarc ne váljon az önértékelése alapjává.
7. Segít döntéseket hozni.
Pályaválasztás, továbbtanulás, baráti kapcsolatok, párkapcsolat, önállósodás – a pszichológus nem dönt helyette. Segít abban, hogy a fiatal saját szempontjai, értékei és valódi szükségletei alapján tudjon dönteni.
8. Segít szavakat találni arra, amit nehéz kimondani.
Ez talán az egyik legfontosabb feladata. Van, amit a szülőnek nem tud vagy nem akar elmondani, mert fél a kritikától, a következményektől vagy attól, hogy nem értik meg. A terápiás kapcsolatban ezekről is lehet beszélni.
9. Segít abban, hogy ne egyedül kelljen megoldania mindent.
A nagykamasz már önállósodni akar, de ez nem jelenti azt, hogy minden problémát egyedül kell megoldania. A pszichológus egyfajta „edzőpartner” lehet abban, hogy fokozatosan kialakítsa saját megküzdési eszközeit.
És talán ez a legfontosabb
A pszichológus nem a szülő helyett neveli a fiatalt, nem mondja meg neki, hogyan éljen, és nem ad kész megoldásokat minden problémára.
Abban segít, hogy a fiatal egyre jobban értse saját magát, felismerje a működését, megtanuljon bánni a nehéz érzéseivel, és képes legyen saját döntéseket hozni és felelősséget vállalni azokért.
Ez már tulajdonképpen a felnőtté válás egyik legfontosabb része.
Meghosszabbodott ifjúkor
A nagykamaszkor után már nem egyszerűen az életkor változik, hanem maga az átmenet válik bizonytalanná. A 15–18 éves korosztályról szóló rész után a „meghosszabbodott ifjúkor” tulajdonképpen azt a kérdést veti fel: mikor válik a kamaszból valóban fiatal felnőtt?
Mit jelent a meghosszabbodott ifjúkor?
A korábbi generációkhoz képest ma sok fiatal később válik önállóvá. Később költözik el otthonról, később kezd önálló egzisztenciát teremteni, később alakul ki tartós párkapcsolata, és sokszor később érzi úgy, hogy megtalálta a helyét a világban.
Ennek természetesen vannak társadalmi és gazdasági okai is: hosszabb tanulmányok, bizonytalanabb munkaerőpiac, lakhatási nehézségek, kitolódó egzisztenciateremtés. De pszichológiai szempontból ennél érdekesebb, hogy az önálló felnőtt identitás kialakulása is hosszabb időt vesz igénybe.
A fiatal sokszor már nem kamasz, de még nem érzi magát igazán felnőttnek.
És éppen ez az egyik legfontosabb sajátossága ennek az időszaknak.
A „köztes állapot”
A meghosszabbodott ifjúkor egyik jellegzetes élménye a köztes helyzet:
„Már nem vagyok gyerek, de még nem érzem magam felnőttnek.”
A környezet viszont gyakran egyszerre várja el a kettőt.
A szülő azt mondja:
„Már 20–25 éves vagy, ideje lenne önállósodni.”
Ugyanakkor ugyanaz a fiatal sok esetben még anyagilag, érzelmileg vagy gyakorlati szempontból erősen kötődik a családhoz.
Ez könnyen vezethet bizonytalansághoz, önértékelési problémákhoz és ahhoz az érzéshez, hogy:
„Mások már tartanak valahol, én pedig még mindig keresem magam.”
A választás szabadsága – és terhe
Ennek a korosztálynak talán az egyik legnagyobb nehézsége, hogy rengeteg lehetőség áll előtte.
Tanulhatok tovább vagy dolgozzak?
Külföldre menjek vagy maradjak?
Milyen pályát válasszak?
Milyen kapcsolatot szeretnék?
Hol szeretnék élni?
Milyen életet akarok?
A sok lehetőség azonban nem feltétlenül jelent nagyobb szabadságot. Néha inkább döntési bénultságot eredményez.
Ha elvileg bármit választhatok, akkor különösen nehéz eldönteni, hogy mit válasszak.
Ehhez társul a közösségi média hatása is. A fiatal nemcsak a saját lehetőségeit látja, hanem folyamatosan mások „kész életével” hasonlítja össze magát.
Így könnyen kialakulhat az érzés:
„Mindenki más már megtalálta a helyét, csak én nem.”
A szülőkkel való kapcsolat újrarendeződése
A meghosszabbodott ifjúkorban a szülő–gyermek kapcsolatnak is új szintre kell lépnie.
A szülőnek fokozatosan el kell engednie a nevelő, irányító szerepet, és egyre inkább partnerként kell kapcsolódnia a fiatalhoz.
Ez nem mindig könnyű.
A túlzott kontroll megakadályozhatja az önállósodást, a túl korai teljes elengedés pedig bizonytalanságot okozhat.
A cél inkább az, hogy a fiatal megtapasztalhassa:
„A döntéseim már az enyémek, de nem vagyok egyedül, ha szükségem van segítségre.”
Ez a pszichológiai értelemben vett leválás egyik fontos állomása.
Mi történik ilyenkor pszichológiai szempontból?
A fiatal felnőttkor egyik legfontosabb feladata az identitás megszilárdítása.
Nem csupán azt kell megválaszolnia, hogy „Mit szeretnék csinálni?”, hanem azt is:
„Ki vagyok én?”
Milyen értékekben hiszek?
Milyen kapcsolatokat szeretnék?
Miben vagyok jó?
Miben kell fejlődnöm?
Milyen életet szeretnék élni?
Mit szeretnék megtartani abból, amit otthonról hoztam, és mit szeretnék másképp csinálni?
Ezért a pszichológiai segítség ebben az életkorban sokszor már kevésbé „problémakezelés”, és inkább önismereti és identitásépítő munka.
És itt kapcsolódhatna nagyon szépen a következő rész a nagykamasz terápiához
A nagykamasznál még sokszor az a kérdés:
„Hogyan birkózzak meg azzal, ami velem történik?”
A meghosszabbodott ifjúkorban viszont egyre inkább:
„Mit kezdjek azzal, hogy most már nekem kell kialakítanom a saját életemet?”
Ez nagyon jó átvezetés lehet a következő anyaghoz, mert innen már természetesen következik annak bemutatása, miben tud segíteni a pszichológus a fiatal felnőtté válás időszakában: pályaválasztási bizonytalanságban, önértékelési problémákban, szorongásban, párkapcsolati nehézségekben, leválási problémákban, döntési helyzetekben, identitáskeresésben és az önálló élet kialakításában.
Ha ezt a korábbi gyermekterápia → kiskamasz → nagykamasz anyagok folytatásaként készítjük, szerintem érdemes megtartani ugyanazt a hangvételt, és a „meghosszabbodott ifjúkort” nem problémás fiatalokként, hanem egy természetes, de sokszor nehéz fejlődési szakaszként bemutatni. Ez szakmailag is hitelesebb, és a szülők számára is kevésbé megbélyegző.
Lélekközpont
https://www.lelekkozpont.hu