Jellemzői:
Rövid cikkeimben Jeffrey Young pszichológus – Janet Klosko és Arnold Lazarus sématerápia koncepcióját szeretném bemutatni. A sématerápia 4. sématartománya, mint megküzdési mód arról szól, hogy az egyén a saját szükségletei, érzései és határai helyett túlzottan a másik emberre és a másik igényeire fókuszál.
A belső működést az a meggyőződés vezérli, hogy önmaga háttérbe szorításával képes:
- szeretetet szerezni,
- a kapcsolatot fenntartani,
- valamint elkerülni a másik haragját, elutasítását vagy bántását.
Az érintett személy számára a kapcsolat biztonsága elsődlegesebb, mint az önazonosság vagy az érzelmi egyenrangúság.
Családi eredet:
A legfőbb múltbeli ok ezeknél a sémáknál a feltételekhez kötött szülői elfogadás.
A szülők jellemzően: a saját érzelmi szükségleteiket, elvárásaikat, vagy megküzdési nehézségeiket fontosabbnak élték meg, mint a gyermek aktuális érzéseit és igényeit.
A gyermek így azt tanulja meg, hogy önmaga elnyomása árán tud kapcsolódni és csak akkor kaphat szeretetet, ha alkalmazkodik, engedelmeskedik és „jó gyerek” lesz.
12. Behódolás séma
- Túlzott együttműködés, a kezdeményezés, döntéshozás és irányítás rendszeres átadása másoknak.
- A saját szükségletek alárendelése: a személy nem fogalmazza meg vagy elfojtja saját preferenciáit, vágyait.
- Saját érzelmek – különösen a harag, ellenvetés, kritika – elnyomása.
Mindezek következtében az egyén:
- belsőleg elnyomva érzi magát,
- gyakran megjelenik egy „bezártság-érzés” vagy tehetetlenségélmény.
A fel nem vállalt harag idővel felgyülemlik, és mivel az egyenrangú konfliktuskezelés mintája hiányzik, ez gyakran:
- passzív-agresszív viselkedésben,
- időszakos, kontrollálatlan dühkitörésekben (acting out),
- szerhasználatban,
- vagy pszichoszomatikus tünetekben fejeződik ki
Hitei:
- Ha behódolok, elkerülhetem a másik haragját vagy elhagyását.
- Az én véleményem nem igazán fontos.
- A vágyaim, szükségleteim nem értékesek.
Példa:
Egy kliens, aki elhagyatottság sémával is rendelkezett, folyamatosan attól félt a párkapcsolataiban, hogy elhagyják őt, ami a sémák ismétlésének megfelelően többször be is következett az életében, megerősítve az elhagyatottság sémáját. A kliens azt a megküzdési módot fejlesztette ki magában, hogy elfojtotta a saját elképzeléseit, érzéseit, egyáltalán nem állított fel saját határokat, teljesen alárendelte önmagát a másiknak. Ez a hozzáállás nem segíti egy megfelelő tisztelet kialakulását a kapcsolatban. Egy idő után azonban a kapcsolataiban passzív, elfojtott negatív érzések, haragok jelentek meg benne, azonban Egészséges Felnőtt (ebben a típusú terápiában őt próbáljuk erősíteni) gyengesége miatt nyílt konfliktus vállalás és konfliktus kezelés helyett időnként elzárkózott a kapcsolódástól, „mert nem volt kedve hozzá”, vagy „elviharzott” egy-egy közös programról (acting out), de ezekre nem adott magyarázatot. A másik fél általában nem tudta értelmezni, hogy az addig mindenben behódoló, „kedves” lány miért teszi ezt és a másik oldalról is tisztázatlan, konfliktusos érzések kezdtek felhalmozódni, ami azután általában szakításokhoz vezetett.
13. Önfeláldozás séma
Jellemzői:
- Az egyén túlzott hangsúlyt fektet mások szükségleteinek kielégítésére, gyakran saját érzelmi és fizikai határai rovására.
- Ennek lehetnek külső indítékai (pl. nem szeretne fájdalmat okozni másoknak),
- valamint belső motivációi is: a segítés öröme, az önzés elkerülése, így a bűntudat megelőzése.
Ennek érdekében:
- fokozott érzékenységet alakít ki mások szenvedésére,
- aktívan keresi azokat a helyzeteket, ahol segíthet,
- ugyanakkor saját szükségleteire kevéssé figyel.
Mivel ritkán kér segítséget, és nem számít viszonzásra, hosszabb távon:
- belső kimerültség,
- elégedetlenség,
- vagy rejtett harag jelenhet meg (kodependens működés).
Néhány hitmondata:
- Első a segíteni akarás. Jobbnak kell lennem másoknál.
- Csak akkor vagyok értéke, ha másokra figyelek.
- Önző dolog kérni, magunkra irányítani a figyelmet.
Példa:
Egy kliens önmagát ’Terézanyuként” nevezte meg, mert állandóan kereste a környezetében, hogy kinek, miben tudna segíteni. Azonban ez a hasonlat sántítani kezdett kissé, amikor kiderült, hogy belül egy „lelki szemetesládának” érzi magát, aki a többi embernek nem tud igazán segíteni sem lekileg, sem spirituálisan úgy („feneketlen kút érzése” volt), ahogy a professzionális hivatások, fogalkozások képviselői, akik megfogalmazható célok és határok között végzik tevékenységeiket. Teréz anyuval ellentétben, aki a katolikus hit egyik női apostola, az un. „terézanyuk” talán éppen a segítésben való elveszettségükről ismerhetők fel igazán. Ennek a megküzdési módnak köszönhetően állandósult benne ambivalns érzése, a segítés öröme, de ennek frusztrációja és az elégedetlensége is.
14. Elismerés hajszolás
Jellemzői:
- Túlzott hangsúlyt fektet mások elismerésének, jóváhagyásának és figyelmének elnyerésére.
- Életvezetési döntései gyakran nem belső igényekből, hanem külső elvárásokból fakadnak.
- Erős beilleszkedési törekvés figyelhető meg, az autonóm éntudat rovására.
Az önbecsülés mértéke nagymértékben függ:
- a társadalmi státusztól,
- a külső megjelenéstől,
- az anyagi sikertől,
- a látható teljesítménytől.
- az elutasítással, kritikával szemben különösen érzékenyen reagál.
Néhány hitmondata:
- Mindig, mindenkinek meg kell felelnem.
- Fontos, hogy mindenki elfogadjon.
- Tökéletesnek kell lennem, hogy sehonnan ne érhessen kritika.
Példa:
Egy kliens elmesélte, hogy városában rendszeresen jár üzleti, társadalmi és politikai rendezvényekre, időnként díjakat is nyert, pl. „az év fiatal vállalkozója” címet. Mindig igyekezett ennek a státusznak megfelelően felöltözni, a beszédét szó szerint úgy megírni, hogy mindenki számára egyformán elfogadható legyen és úgy érzete, hogy sikerül megfelelnie annak a képnek, amit ez a sikeresség számára diktál. Egy alkalommal azonban a rendezvény előtt szervízbe kellett vinnie a státuszának megfelelő drága autóját és egy régebbi típusú, olcsóbb, családi tartalék autóval utazott a kijelölt helyszínre. Meglepődve tapasztalta önmagán, – és ráismert az elsimerés hajszolás sémájára, – hogy jóval messzebb, több utcával arrébb állt meg a rendezvénytől, mert úgy érezte, nem tud megfelelni a társadalmi elvárásoknak és ez szégyent váltott ki benne. Pozitív példaként említettünk egy közismert személyiséget, aki már régen „túlvan” ezen és egészen idős autóval jelenik meg a különböző helyszíneken és láthatóan nem szeretne ebben másoknak „megfelelni”.
Janovszki Gabriella
klinikai szakpszichológus, szakpszichoterapeuta