A kérdés mögött valójában egy szemléletváltás áll: hogyan lett a „hipnózisból” módosult tudatállapot, majd tranz, élményalapú információfeldolgozás.
Pszichológusként valószínűleg nem a technika a fontos, hanem hogy mit gondolunk ma a tudatról, és mit kezdünk vele terápiában.
A hipnózis” egy hatalmi struktúrához kötődött: valaki „bevisz” valakit egy más tudatállapotba, melyben a felszín tudatos, a felszín alatti mély rész a tudattalan tartomány.
A „hipnózis” szóhoz kontrollvesztés, alávetettség, vagy autoriter modellként hipnotizőr>passzív alanyként társult.
A 19. században először Jean-Martin Charcot alkalmazta a technikát.
Charcot a hipnózist a hisztéria neurológiai jelenségének tartotta. Nála inkább demonstrációs eszköz volt. A hipnotikus állapot szerinte patológia, a normáltól eltérő idegrendszeri működés. A modellje: inger → idegrendszeri válasz → tünet.
Sigmund Freud kezdetben alkalmazta a technikát, később elvetette. Rájött, hogy a tüneteltávolítás nem azonos a konfliktus feldolgozásával.
A hipnózis nála túl direkt volt. Nem hagyta érvényesülni az áttétel és az ellenállás dinamikáját. Megszületett az asszociációs módszer.
Ami megváltozott a 20-21.században:
A hangsúly eltolódott: nem „állapot indukcióról” hanem figyelmi konfigurációról, nem „szuggesztióról”, hanem élménystrukturálásról beszélünk.
Ma inkább: fókuszált figyelemnek, abszorpciónak,tranzállapotnak módosult tudatállapotnak nevezzük.
A páciens már nem passzív alany, hanem aktív résztvevő.
A hipnózis fogalmát ma átveszi a módosult tudatállapot, a transz, a fókuszált figyelmi állapot, az imaginatív bevonódás, az abszorpciós állapot.
A hangsúly eltolódott a szuggesztióról az együttességre terapeuta és kliens közt.
Mi történik valójában módosult tudatállapotban?
A fókusz már nem a mélységre teszi a hangsújt, hanem a hozzáférési módot változtatja meg. Normál állapotban erős a prefrontális kontroll, a narratív az én-dominancia, a lineáris időélmény.
Módosult tudatállapotban: csökken a kritikai kontroll, nő az imagináció intenzitása
az implicit memória könnyebben aktiválódik
az érzelmi reprezentáció elsődleges lesz
Ez nem regresszió. Inkább hierarchia-átstrukturálás.
Mi a módosult tudatállapot terápiás értelme?
Csökkent külső fókusz, fokozott a belső reprezentáció, szelektív válik a figyelem, megnövekedik az érzelmi hozzáférés, gyengébbe válik a kritikai kontroll.
Ezzel lehetővé teszik az Implicit emlékek elérését,az érzelmi újrakódolást, a testérzetek integrációját, a belső részek közti dialógust, az imaginatív átstrukturálást, a testérzetek integrációját.
KIP (Katathym Imaginative Psychotherapie)
Az imagináció nem „képzelgés”, hanem érzelmi szimbolizáció.
A páciens képet alkot (erdő, ház, folyó), de a kép nem metafora, hanem projektív érzelmi tér. A képben történő beavatkozás (pl. biztonság megjelenése) affektív korrekciót hoz létre.
Nem beszélünk a traumáról, hanem a szimbólum térben újraszervezzük.
NLP
Bár empirikusan vitatott, egy fontos dolgot hangsúlyozott:
a belső reprezentációk formája számít.
Ha egy emlék:
fekete-fehérből színessé válik,
távolról közel kerül,
statikusból mozgóvá válik,
az érzelmi intenzitás módosul.
Ez azt sugallja, hogy az élmény strukturális tulajdonságai befolyásolják a jelentést.
Ego State terápia
Ez már közelebb áll a modern traumaelmélethez.
A személyiség nem egységes, hanem részekből szerveződik.
Ezek a részek gyakran eltérő affektív és testi állapothoz kötődnek.
Módosult tudatállapotban a részek közötti kommunikáció mélyül.
A terápiás hatás itt nem az, hogy „megszüntetjük” a részt, hanem hogy:
mentalizáljuk,integráljuk,szabályozzuk
Neuropszichológiai háttér
Kutatások szerint:
csökken a dorsolaterális prefrontális aktivitás
módosul a Default Mode Network működése
fokozódhat theta aktivitás
Ez összefügg:
belső fókusz növekedésével
időérzékelés torzulásával
érzelmi hozzáférés erősödésével
Ezért lehet gyors érzelmi változást elérni ott, ahol pusztán kognitív intervenció kevés.
Mit lehet alkalmazni módosult tudatállapotban?
Trauma-feldolgozás, regresszió,
reszkriptív imagináció,
EMDR-szerű kettős fókusz,
affektív újrakódolás,
Fájdalomcsillapítás,
hipnotikus analgézia,
disszociációs technikák
Szorongás jövőimagináció
biztonságos hely technika, testi szabályozás.
Szomatikus munka
testfókusz
szenzoros amplifikáció
Identitásmunka
belső gyermek
részszemélyiségek
egostate-dialógus.
Janovszki István
pszichológus