1. Mi a szorongás?
A szorongás az emberi élet természetes része. Evolúciós szempontból a veszélyek felismerését és a túlélést szolgálja. Amikor azonban a szorongás túlzottá, tartóssá válik, vagy olyan helyzetekben is megjelenik, ahol nincs valódi veszély, jelentősen ronthatja az életminőséget.
A szorongás ilyenkor már nem védelmet nyújt, hanem beszűkíti a mindennapi életet, a kapcsolatokat, a munkavégzést és az önbizalmat.
2. Milyen szorongásformák léteznek?
A szorongás különböző formákban jelentkezhet.
Generalizált szorongás:
Állandó aggódás jellemzi. Az érintett úgy érzi, hogy mindig történhet valami rossz.
Gyakori tünetek:
állandó feszültség
izomfájdalom
alvászavar
koncentrációs nehézség
kimerültség
túlzott felelősségérzés.
Pánikbetegség:
Hirtelen jelentkező intenzív rosszullét.
Tünetei lehetnek:
heves szívdobogás
fulladásérzés
mellkasi fájdalom
szédülés
zsibbadás
halálfélelem
az irányítás elvesztésétől való félelem.
Sokan először sürgősségi osztályra vagy kardiológushoz kerülnek, mielőtt kiderül, hogy pánikbetegségről van szó.
Szociális szorongás:
Az érintett attól fél, hogy mások negatívan ítélik meg.
Kerüli például:
előadásokat
vizsgahelyzeteket
ismerkedést
telefonálást
nyilvános szereplést.
Specifikus fóbiák:
A félelem egy jól körülhatárolható helyzethez kapcsolódik.
Például:
repülés
magas helyek
pókok
kutyák
vér
injekció
zárt terek.
Agorafóbia:
Nem csupán a nyílt terektől való félelem.
Sokkal inkább attól való szorongás, hogy egy adott helyzetből nehéz lenne kijutni vagy segítséget kérni.
Egészségszorongás:
Az érintett tartósan attól fél, hogy súlyos betegsége van.
Gyakori:
internetes tünetkeresés,
ismételt orvosi vizsgálatok,
negatív leletek ellenére fennmaradó félelem.
Kényszerbetegség (OCD):
Visszatérő kényszergondolatok és kényszercselekvések jellemzik.
Például:
túlzott kézmosás
ellenőrzés
számolás
ismétlődő rituálék.
Amennyiben a szorongás:
egy konkrét élethelyzethez kapcsolódik,
még nem okoz jelentős életvezetési zavart,
nincs diagnosztizálható pszichiátriai kórkép,
inkább stressz, önbizalomhiány vagy életvezetési nehézség áll a háttérben,
a pszichológiai tanácsadás vagy a tanácsadó szakpszichológusi segítség megfelelő lehet.
Ilyenkor a cél a megküzdési készségek fejlesztése, az érzelemszabályozás és a stresszkezelés javítása.
Érdemes klinikai szakpszichológushoz fordulni, ha:
a szorongás hónapok óta fennáll,
pánikrohamok jelentkeznek,
elkerülő viselkedés alakul ki,
romlik a munkaképesség,
a családi vagy párkapcsolati működés károsodik,
depressziós tünetek is megjelennek,
trauma vagy gyermekkori sérülések állnak a háttérben,
személyiségzavar vagy összetettebb pszichés működési nehézség is feltételezhető.
3. A sématerápia szemlélete
A sématerápia abból indul ki, hogy a szorongás sok esetben nem pusztán a jelen problémája.
Gyakran korai kapcsolati sérülésekből, gyermekkori kielégítetlen alapvető érzelmi szükségletekből és korai kialakult maladaptív sémákból ered.
A jelen helyzetei ezeket a régi mintázatokat aktiválják.
Milyen sémák állhatnak a szorongás mögött?
Leggyakrabban:
Sérülékenység – Veszélyeztetettség
Elhagyatottság
Bizalmatlanság
Kudarcra ítéltség
Dependencia – inkompetencia
Érzelmi depriváció
Könyörtelen mércék
Büntető készenlét
Negativizmus–pesszimizmus.
Például az egészségszorongás hátterében gyakran a Sérülékenység veszélyeztetettséggel szemben séma áll, míg a szociális szorongás mögött gyakran a Csökkentértékűség – Szégyen vagy Kudarcra ítéltség sémái aktiválódnak.
4. A sémamódok szerepe
A sématerápia nemcsak a sémákkal, hanem az aktuálisan működő lelki állapotokkal, az úgynevezett sémamódokkal is dolgozik.
Szorongás esetén gyakran megjelennek:
Sebezhető Gyermek mód
Szorongó Gyermek mód
Engedelmes Behódoló
Elkerülő Védelmező
Túlkompenzáló
Büntető Szülő
Követelő Szülő módok.
A terápia célja az Egészséges Felnőtt mód megerősítése.
A terapeuta és a kliens tehát közösen feltárják:
mely sémák működnek,
milyen élethelyzetek aktiválják azokat,
milyen megküzdési módokat használ a kliens.
5. Széktechnika
A különböző belső részek itt párbeszédbe kerülnek egymással.
Láthatóvá válik, hogy a Büntető Szülő folyamatosan kritizálja a klienst,
a Sebezhető Gyermek fél tőle,
az Egészséges Felnőtt pedig megtanulja megvédeni a gyermeki részt.
Ez csökkenti a belső feszültséget, szorongást és az önkritikát.
6. Imaginációs technikák
A sématerápia egyik legerőteljesebb eszköze.
Biztonságos hely imagináció:
A kliens egy olyan belső helyet alakít ki, ahol biztonságban érezheti magát.
Gyermekkori jelenetek újraírása (Imagery Rescripting):
A kliens újra átéli a korai sérülést okozó emléket.
Ezúttal azonban megjelenik a terapeuta vagy az Egészséges Felnőtt, aki megvédi, megnyugtatja és biztosítja számára azt az érzelmi támogatást, amely gyermekkorában hiányzott.
Találkozás a belső gyermekkel:
A kliens kapcsolatba kerül saját Sebezhető Gyermek módjával.
Megtanulja felismerni valódi szükségleteit és együttérzően reagálni rájuk.
A Büntető Szülő eltávolítása:
Imaginációban a kliens szembeszáll a romboló belső kritikával.
Megtanulja korlátozni annak befolyását.
Jövőorientált imagináció:
A kliens elképzeli, hogyan reagálna ugyanarra a helyzetre már az Egészséges Felnőtt módjából.
Ez segíti az új viselkedésminták kialakítását.
7. A sématerápia célja
A terápia nem csupán a szorongás csökkentésére törekszik.
Célja, hogy:
biztonságosabb kötődési élmények alakuljanak ki,
csökkenjen az önkritika,
fejlődjön az érzelemszabályozás,
megerősödjön az önbizalom,
kialakuljon az Egészséges Felnőtt működés.
Ennek eredményeként nemcsak a tünetek enyhülnek, hanem tartós személyiségfejlődés is létrejöhet.
8. Összegzés
A szorongás sokféle formában jelenhet meg. Míg enyhébb esetekben segít a sématerápiás pszichológiai tanácsadó, súlyosabb panaszok esetén érdemes klinikai szakpszichológushoz, sématerapeutához fordulni. A sématerápia különleges erőssége, hogy nem csupán a tüneteket kezeli, hanem feltárja azok mélyebb, gyakran gyermekkorból eredő kapcsolati gyökereit is. A sémák, sémamódok, imaginációs technikák és élményalapú módszerek segítségével lehetőség nyílik arra, hogy a kliens biztonságosabb, rugalmasabb és kiegyensúlyozottabb lelki működést alakítson ki.
Janovszki Gabriella
Klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta