Generalizált szorongás
A generalizált szorongásban szenvedő ember szinte állandó készenléti állapotban él. Gondolatai újra és újra a lehetséges veszélyek körül forognak: mi történik, ha valami rossz következik be, ha megbetegszem, ha hibázom, ha elveszítek valakit, vagy nem tudok megfelelni az elvárásoknak? A folyamatos aggódás idővel nemcsak a gondolkodást, hanem az érzelmi életet, a testi működést és az emberi kapcsolatokat is beszűkíti.
A sématerápiás szemlélet szerint a háttérben gyakran a Sérülékenység – veszélyeztettség séma a betegségekkel szemben és az Érzelmi Depriváció sámák állnak. Valamint nagy erővel nyilvánulnak meg a Negativizmus–pesszimizmus, a Könyörtelen mércék sémák is. A sémamódok közül gyakran aktiválódik a Sebezhető Gyermek: szorongó gyermek formájában, valamint a Követelő vagy Büntető Szülő.
A KIP-ben a terápiás munka többnyire az alapfokú hívóképekkel indul, hogy a korai életszakaszokban sebzett tudattalan gyermek rész töltekezni és így gyógyulni kezdjen. Az ekkor alkalmazott hívóképek tág, ezért megengedő perspektívával rendelkeznek, a terápiás munkamód elfogadó, tápláló, bátorító és állandóan gazdagító. A rét például nem egyszerűen egy kellemes táj, de fokozatosan azzá válhat, azonban már az első imagináció során sokat elárul arról, hogyan éli meg a kliens a világot maga körül. Nyitott, napfényes tér fogadja, vagy köd, kiszáradt fű és bizonytalanság? Le tud ülni a fűbe, vagy azonnal tovább akar menni, mert veszélyt sejt maga körül? Észreveszi a virágokat, vagy kizárólag azt figyeli, honnan érkezhet fenyegetés? A rét így a belső biztonságérzet finom tükre, a korai anya-gyermek kapcsolódás finom leképeződése.
Hasonló szerepet tölt be a patak is. Vajon szabadon áramlik, vagy eltorlaszolt, kiszáradt, esetleg félelmetes sodrású? A kép sokszor az érzelmekhez való viszonyt jeleníti meg, amit az illető az életútja során tapasztalt. A forrás a belső életerő, a születés körüli érzelmi élmények, de az önmegújítás lehetőségét is hordozni képes belső kép. A ház pedig gyakran arról ad képet, mennyire érzi saját személyiségét biztonságosnak és otthonosnak az egyén. A hegy egyszerre jelenítheti meg a belső tartást, az elkövetkező kihívásokat és a képes vagyok rá élményeket, így a korai apa-gyermek kapcsolat tudattalanba merült mintája is beszűrődik a hívóképbe.
Az ego state terápiában, ami énrészekkel, azok konfliktusaival és lehetséges együttműködéseivel foglalkzik, gyakran jelenik meg egy állandóan aggódó gyermeki rész, amely évek vagy évtizedek óta belső készenlétben él. Mellette sokszor ott van egy túlzottan óvó védelmező rész is, amely minden lehetséges veszélyre figyelmeztet, vagy egy túlzottan kritikus rész, ami a lehetséges hibák miatt túlzottan visszatart a cselekvésektől. A terápiás munka során ezek a részek fokozatosan megtapasztalhatják, hogy már nincs szükség folyamatos riadókészültségre; az Egészséges Felnőtt képes átvenni a biztonság megteremtésének feladatát.
Pánikbetegség – Egészséggel kapcsolatos szrongás (hipochondria)
A pánikbetegség egyik legmegrázóbb sajátossága, hogy a testi érzetek hirtelen életveszélyes jelentést kapnak. A heves szívdobogás, a légszomj, a szédülés vagy a mellkasi szorítás könnyen úgy tűnhet, mintha szívroham, fulladás vagy az önkontroll elvesztése következne be. Emiatt sok páciens hosszú ideig különböző szakorvosi vizsgálatokon vesz részt, mielőtt pszichológushoz kerülne. A hiochondernek nincs szüksége ilyen drámai lefutású szorongásos roham létrehozására, ő folyamatosan pásztázza a testét és mindenhol súlyos problámát vél felfedezni, amit az objektíven negatív orvosi leletek sem képesek csökkenteni.
A háttérben leggyakrabban a Sérülékenység – Veszélyeztettség a betegségekkel szemben séma jelenik meg, amelyhez gyakran társul a Dependencia (Függőség) – Inkompetencia séma is. Az illető mélyen úgy élheti meg, hogy egy váratlan rosszulléttel egyedül nem tud megbirkózni, ahogy az élet különbotő helyzeteivel sem.
A KIP-ben fontos cél, hogy a test ne kizárólag a veszély forrásaként tudjon megjelenni, hanem ismét az életfolyamatok természetes részének legyen megélhető. Az alapfokú imaginációs gyakorlatok, egy biztonságos rét kibontakozása, egy lassan otthonossá váló ház belső terei, vagy sok védelmet nyújtó kép: biztonságos hely, kuckó, odú hangsúlyos szerepet játszatnak a gyógyulás folyamatában. A terápiában ilyenkor sem a tünetek erőteljes megszüntetése a cél, hanem annak megtapasztalása, hogy a test nem ellenség, hanem jelzőrendszer. Középfokú, a problémára jobban fókuszoló hívóképek is segíthetnek ebben. Az utazás a testben megerősítheti azt, hogy a kliens kíváncsian, elfogadóan közelítsen saját testi élményeihez. A vizualizációs gyakorlatok lehetőséget adnak a rejtett, de valós konfliktusok megjelenésére, annak megélésére, hogy problémák esetén sem omlik össze a világ, de legalábbis kiderül, hogy számtalan megoldási lehetőség is rejtőzik a helyzetekben. Gyakran kiderülhet az is, hogy a félelmetesnek átélt testi érzetek mögött milyen kimondatlan érzelmek, kapcsolati konfliktusok vagy régi sérülések húzódnak meg.
Az ego state munkában gyakran megszólal egy rémült gyermeki rész, amely egykor valóban átélhette a kiszolgáltatottság vagy az egyedüllét élményét és az érzései a múltban hitelesek voltak. A terápiában ez a rész először valódi megnyugtatást és védelmet kap, miközben fokozatosan kialakul a belső, saját biztonság érzése is.
Szociális szorongás
A szociális szorongásban élő ember számára a legnagyobb veszélyt sokszor nem maga a társas helyzet jelenti, hanem az attól való félelme, hogy mások elutasítják, kinevetik vagy alkalmatlannak tartják. Ez a félelem könnyen vezethet visszahúzódáshoz, önkorlátozáshoz és az emberi kapcsolatok beszűküléséhez.
A háttérben gyakran a Csökkentértékűség–Szégyen, a Kudarcra ítéltség, a Társas izoláció–elidegenedettség állhat, valamint ennek következményeként az Elismerés hajszolás séma, az állandó megfelelési kényszer is megjelenik. Aktiválódhat a Sebezhető Gyermek, aki fél a megszégyenüléstől, valamint a Büntető Szülő, amely könyörtelen kritikával illeti minden bizonytalanságát.
A KIP ebben a kórképben különösen gazdag lehetőségeket kínál. A személyiség érettebb működése esetén megjelenhetnek a középfokú hívóképek. A teljesség igénye nélkül híd például nem egyszerűen egy akadály leküzdését jelenti. Megjelenítheti azt a belső folyamatot, ahogyan a kliens közeledni próbál egy másik emberhez, kapcsolatot szeretne vállalalni, átlép egy korábbi félelmén, vagy ellenkezőleg, magát a problémát képezi le, azt viszont talán egyre pontosabban, érthetőbben. Fontos ezért, hogy nem maga a híd képe a lényeg, hanem az, hogyan közelít hozzá az egyén: bizonytalanul, kíváncsian, vagy éppen visszafordulva.
Vagy a két fa képe sokszor megmutatja a jelenlegi párkapcsolati, de akár az emögött álló, rejtett korai kötődési mintázatokat is. Közel állnak egymáshoz, vagy távol? Egyforma erejűek, vagy az egyik elnyomja a másikat és milyen módon, esetleg már bántóan? A megoldási stratégiák ennek megfelelően alakulhatnak. A három fa pedig már a családi kapcsolatok mélyebb dinamikáját, az ödipális viszonyokat vagy a generációk közötti kötődéseket is megjelenítheti. Az állatcsalád hívóképe már különösen érzékenyen mutathat rá a családi szerepekre, a közelségre, a rivalizálásra, az összetartozás, vagy elhidegülés élményére.
Az ego state terápiában gyakran találkozunk egy szégyenkező gyermeki résszel, amely újra és újra ugyanazt a korai élményt éli át: „Nem vagyok elég jó.” Emellett gyakran megjelenik egy rendkívül kritikus belső szülői rész is, amely minden társas helyzet előtt figyelmeztet: „Ne hibázz, mert kinevetnek.” A terápiás munka célja, hogy ezek a belső hangok fokozatosan elveszítsék kizárólagos befolyásukat, és kialakuljon egy elfogadóbb, együttérzőbb belső párbeszéd.
Janovszki Gabriella
klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta
https://www.lelekkozpont.hu