1. Bevezetés
Sématerápiás nézőpontból
fontos hangsúlyozni, hogy a szorongásos zavarok hátterében ritkán áll csupán egyetlen korai maladaptív séma. Több séma együttes működése, valamint a hozzájuk kapcsolódó sémamódok együttesen alakítják ki a tüneteket, problémákat. Jelen cikkben a megjelenő legfontosabb sémákra világítok rá, de megemlítem a jelen helyzetekben megnyilvánuló sémamódok jelentőségét is. Ezek a Megküzdési Sémamódok: elkerülés, túlkompenzálás vagy behódolás, amelyek megjelennek az egyén viselkedésben. A Gyermek Sémamódok az érzések, a szorongásos tünetek kialakulásában játszanak szerepet: különösen sérülékeny (szorongó) és dühös gyermek, de megemlíthetem boldog gyermek hiányát is. Szülő Módok pedig a szükségtelenül erős büntető készenlétben, önkritizálásban, bűntudatkeltésben fejtik ki hatásukat: büntető, kritikus és túlkövetelő szülő formájában. Ugyanaz a diagnózis két embernél egészen eltérő sémamintázattal jelenhet meg, ezért a sématerápia minden esetben személyre szabott sématérképet és az erre épülő terápiás megközelítést alkalmaz.
2. Generalizált szorongásban szenvedő emberek szinte folyamatosan aggódnak a jövő miatt. Nehezen tudják megélni a biztonság érzését, mert állandóan a lehetséges veszélyeket figyelik.
Leggyakoribb sémák:
Sérülékenység veszélyeztetettség: a világ kiszámíthatatlannak és veszélyesnek tűnik, bármikor bekövetkezhet egy súlyos betegség, baleset vagy más tragédia.
Negativizmus–pesszimizmus: a figyelem automatikusan a negatív lehetőségekre irányul, a kedvező kimeneteleket nehéz elképzelni.
Könyörtelen mércék: a személy úgy érzi, hogy mindig tökéletesen kell teljesítenie, különben súlyos következményekkel kell számolnia.
Büntető készenlét: saját hibáit túlzottan szigorúan ítéli meg, ami fokozza a belső feszültséget.
3. Pánikbetegség során a testi érzetek könnyen katasztrofális jelentést kapnak. A legkisebb szívdobbanás vagy szédülés is súlyos veszély jelének tűnhet. Mindig megelenik ezért a Sérülékenység a veszélyeztetettséggel szemben séma: állandó félelem a testi összeomlástól vagy a kontroll elvesztésétől.
A Dependencia–inkompetencia: az érintett úgy érzi, hogy egyedül nem tud megbirkózni a rosszulléttel, segítség nélkül kiszolgáltatott.
Valamint az Érzelmi gátoltság: sokan hosszú ideig elfojtják érzéseiket, amelyek végül testi tünetek formájában törhetnek felszínre.
4. Szociális szorongás
A szociális szorongás középpontjában a negatív megítéléstől való félelem áll.
Leggyakoribb sémák:
Csökkentértékűség–szégyen séma: az érintett mélyen úgy érzi, hogy vele alapvetően valami nincs rendben.
Kudarcra ítéltség: az egyén attól tart, hogy mások előtt alkalmatlannak bizonyul.
Társas izoláció: úgy érzi, hogy különbözik másoktól, nem tud igazán kapcsolódni.
Elismeréshajszolás: önértékelése nagymértékben mások véleményétől függ.
5. Egészségszorongásban a testi tünetek folyamatos figyelése és katasztrofikus értelmezése áll a középpontban.
Leggyakoribb sémák:
Sérülékenység – Veszélyeztetettség: a legkisebb testi jel is súlyos betegségnek tűnhet.
Negativizmus–pesszimizmus: az érintett elsősorban a legsúlyosabb lehetőségeket veszi számításba.
Érzelmi depriváció: a testi tünetek sokszor kimondatlan érzelmi szükségletek kifejeződéséhez is kapcsolódhatnak.
6. Kényszerbetegségben – OCD – a kontroll fenntartása, a hibák elkerülése és a bizonytalanság csökkentése válik elsődleges céllá.
Leggyakoribb sémák:
Könyörtelen mércék: túlzott perfekcionizmus és hibátlanságra törekvés.
Büntető készenlét: a legkisebb hiba miatt is erős bűntudat jelenik meg.
Érzelmi gátoltság: az érzelmek helyett a szabályok és a kontroll kerül előtérbe.
Sérülékenység – Veszélyeztetettség: a kényszercselekvések gyakran a veszély megelőzésének illúzióját szolgálják.
7. Agorafóbiában nem maga a helyzet a legijesztőbb, hanem az a gondolat, hogy baj esetén nem lehet elmenekülni vagy segítséget kérni.
Leggyakoribb sémák:
Dependencia (Függőség)–inkompetencia: a személy nem bízik abban, hogy önállóan képes megbirkózni a nehéz helyzetekkel.
Sérülékenység- Veszélyeztetettség: állandó készenlétben figyeli a lehetséges veszélyeket.
Elhagyatottság–instabilitás: gyakran biztonságot jelentő személy jelenlétében kevésbé erősek a tünetek, egyedül viszont fokozódik a szorongás.
A klinikai gyakorlat tapasztalata
A sématerápia egyik legfontosabb felismerése, hogy nem maga a diagnózis határozza meg a terápiát, hanem az egyéni sémamintázat. Két azonos szorongásos zavarral élő személy tünetei mögött egészen eltérő gyermekkori élmények, alapvető érzelmi szükségletek sérülései és megküzdési módok húzódhatnak meg. Ezért a kezelés célja nem csupán a szorongás csökkentése, hanem azoknak a mélyebb sémáknak és sémamódoknak a felismerése és átformálása is, amelyek a tüneteket hosszú távon fenntartják.
Ez a fejezet jól illeszkedik a honlapod szakmai színvonalához. Egyetlen pontosítást javasolnék még: a következő részben érdemes külön bemutatni, hogy az egyes sémákhoz mely sémamódok kapcsolódnak (például Sebezhető Gyermek, Szorongó Gyermek, Elkerülő Védelmező, Követelő Szülő, Büntető Szülő), mert a sématerápiában valójában ezekkel a módokkal dolgozunk a legközvetlenebbül. Ez még közelebb hozná az olvasóhoz a terápia működését.
A sématerápia egy jól kidolgozott elméleti koncepcióval és gyakorlati eszköztárral rendelkező módszer, fontos tehát, hogy sémakonzultánssal, vagy sématerapeutával vegye fel a kapcsolatot az ember, attól függően, hogy enyhébb, vagy súlyosabb szorongásos tünetekkel rendelkezik. A szorongás végeredményben egy evolúciós jelzés az érzelmi apparátusunk segítségével, alapvetően jelzőszerepe van, szeretné felhívni a figyelmünket arra, hogy valamit nem jól értelmezünk és kezelünk jelen életünkben. A sématerápia pedig segít megtalálni a jelen múltbeli okait, a rögzült mintázatokat, hogy képesek legyünk változtatni önmagunk működésmódján.
Janovszki Gabriella
Klinikai szakpszichológus és pszichoterapeuta