Kényszerbetegségek, új néven obszesszív – kompulzív zavarok:

  • Az egyén akarata ellenére érvényesülő, kínzó gondolat, kényszergondolat.
  • Az egyén akarata ellenére érvényesülő cselekvési kényszerek.
  • Az egyén megpróbál védekezni ellenük.
  • A kényszerek énidegenek, az egyén számára irracionálisak.

A kényszerbetegségek megjelenési formái:

*       Kényszergondolat: irracionális, az egyén személyiségével, vagy erkölcseivel össze nem egyeztethető, a tudatba betolakodó és szorongást okozó gondolat, kép, asszociáció („bűnös”, „veszélyes”, gondolatok).

*       Kényszerimpulzus: indítékot érez, hogy magának, vagy másoknak ártson (sértés, bántalmazás, megölés).

*    Kényszercselekvés: irracionális, ésszerűtlen cselekvéssort kénytelen végrehajtani. A hátterében az áll, hogy elkerüljön egy kínzó gondolatot. A rituális cselekvés szándéka a szorongás csökkentése. Ha megakadályozzuk, feszültség, agresszió lép fel.

(pl. a dolgok elrendezése, ellenőrzése, számolási kényszer, tisztasággal kapcsolatos, vagy mosakodási kényszer)

A kényszertünetek kialakulásának háttér tényezői:

*     Tanuláslélektanilag az aktív elkerülő viselkedésmódok közé soroljuk. Az egyén megtanulja, hogy bizonyos cselekvésekkel kellemetlen eseményeket kivédhet, megelőzhet. Ezt a tanulást negatív megerősítésnek nevezzük.

*   Kognitív terápiás szempontból jellemző az abnormális kockázatbecslés, a túlzott személyes felelősségvállalás és a tökéletességre törekvés. (mindenható módon gondolkodnak, állandóan kontrollálják, ellenőrzik magukat)

*         Pszichoanalitikus értelemben a betegség központi eleme az ambivalencia: a vágy és a tilalom (amely drasztikus mértékű) együttes jelenléte. Az egyén fejlődésében visszaesik egy korábbi időszakba (anál-szadisztikus korszaknak nevezik, ilyenkor fejlődik az énhatékonyság, aktivitás, produktivitás). Nem mindegy, a szülők hogyan reagáltak a gyermek kezdeményezéseire, erősítették, vagy gátolták stb., mert ha nem jól, a „szelférzet” töredezetté válik, személyiségének egy része gyermekkori színvonalon marad. Ilyenkor az egyén a valóság helyett „mágikus gondolatokkal”, mágikus viselkedésekkel” közeledik a nehézségekhez, valódi érzései helyett gyakran az „ellentétébe fordítja” át megéléseit, (pl.haragszik, de szépeket mond), lehatárolja, „izolálja” kellemetlen érzéseit, „meg nem történtté” tesz magában dolgokat, amik zavarják, de úgy tesz, mintha nem így lenne. A kezelés célja a teljes „szelfkohézió”, a korai fázisban történő törés helyreállítása.

Keressen pszichoterápiás rendelőmben.