– Miért égünk ki huszonévesen, amikor még csak most kezdődne az élet?
Az ember azt gondolná, hogy a kiégés negyven felett érkezik. Amikor már elteltek az évek, jöttek a gyerekek, a hitelek, a mókuskerék, és az ember belefáradt. Mégis, egyre több huszonéves – gyakran épp csak néhány év munkatapasztalat után – motiválatlan, fásult, üres és kérdés nélkül is tudja: valami nincs rendben.
Ez a korai kiégés, ami nem is annyira ritka, mint ahogy elsőre hangzik. Sőt, a mai magyar fiatalok között egyre gyakoribb, és nem feltétlenül azért, mert ők „gyengébbek”, hanem mert a világ, amibe belépnek, sokkal kevésbé kiszámítható, biztonságos és emberközeli, mint a szüleiké volt.
Mi az a kiégés?
A kiégés nem „unalom”. Nem egyszerűen az, hogy nem szeretem a munkám. Hanem egy érzelmi, mentális és fizikai kimerültség, amit hosszan fennálló stressz, túlzott elvárások és tartós kontrollvesztettség okoz.
A klasszikus kiégés 3 fő eleme:
- Kimerültség (fizikai-mentális fáradtság, amiből nem lehet kialudni magad)
- Deperszonalizáció (cinizmus, érzelmi távolság, apátia)
- Csökkent hatékonyság érzése (hiába dolgozom, nem haladok / nem érek el semmit)
Amikor ezek már nem csak hétfő reggel vannak jelen, hanem átszövik a napokat, heteket, hónapokat – akkor komolyan kell venni.
De miért történik ez már huszonévesen?
1. Túl sok a „kellene”
A mai fiatal felnőttek úgy nőnek fel, hogy folyamatosan hallják:
👉 „Tanulj jól, hogy legyen jövőd”
👉 „Legyen hivatásod, ne csak munkád”
👉 „Keresd azt, amit igazán szeretsz csinálni”
👉 „Dolgozz keményen, akkor majd jön a siker”
De amikor kilépnek a valóságba, gyakran találják szemben magukat:
- alulfizetett állásokkal
- túlterhelt kollégákkal
- elérhetetlen lakásárakkal
- és egy világgal, ahol „elégnek lenni” szinte lehetetlen
A belső elvárás, hogy „legyél valaki”, nagyon hamar szembemegy a tapasztalattal, hogy nincs mozgástered, és nem te irányítasz.
2. A teljesítménykényszer generációja
Sok fiatal már az iskolában is túlhajszolt volt: különórák, versenyek, nyelvvizsga, közösségi szerepvállalás. Az „önfejlesztés” normává vált, és a teljesítmény nemcsak elvárás lett, hanem identitás is: „Akkor vagyok értékes, ha jól teljesítek.”
Csakhogy a munkaerőpiacon ez a tempó már nem tartható fenn úgy, hogy közben ember is maradj.
3. A jövőkép hiánya
Egy sokszor válságokkal sújtott világban élünk. Klímaváltozás, infláció, háborúk, bizonytalan nyugdíjrendszer. Sok huszonéves nem látja a célt, nem tud tervezni, és az „élet” egy végtelen túlélési versenynek tűnik.
Ez pedig értelmetlenség-élményt szül – ami a kiégés egyik legerősebb katalizátora.
Milyen jelekből ismerhető fel a korai kiégés?
- Állandó kimerültség, még pihenés után is
- Reggeli szorongás a munkakezdés gondolatára
- Cinikus, elutasító hozzáállás (munka, ügyfelek, főnök)
- „Semminek nincs értelme” érzés
- Kreativitás, érdeklődés eltűnése
- Kapcsolatok kiüresedése, visszahúzódás
- Testi tünetek: fejfájás, álmatlanság, gyomorpanaszok
Mit lehet tenni?
💡 1. Nevén nevezni
Az első lépés, hogy felismerjük: ez nem gyengeség, nem lustaság, nem felnőttségkerülés – hanem egy valós pszichológiai és fiziológiai állapot. És ha így tekintünk rá, már nem a szégyen, hanem a gyógyulás kap teret.
💡 2. Lelassítani, újrakeretezni
A „csináld meg, vágd bele, ne add fel” helyett most az a mondat segít:
👉 „Mire van szükségem? Mire van kapacitásom?”
A kiégés elleni első lépés az, ha elkezdjük nem elvárások mentén, hanem belső igények mentén szervezni az életünket.
💡 3. Közösséget keresni
A kiégés gyakran elszigetel. Mégis, pont a valódi emberi kapcsolatok azok, amik ki tudják emelni. Nem a LinkedIn-es hálózatépítésre gondolok, hanem 1-2 olyan emberre, akikkel meg lehet osztani az igazi érzéseket. Ez önmagában védőfaktor lehet.
💡 4. Újratanulni a pihenést
A korai kiégés egyik legnagyobb tanítása az, hogy a teljesítmény nem minden, és hogy a regeneráció, öröm, semmittevés is életbevágó szükséglet.
💡 5. Szakmai segítséget kérni
Pszichológushoz fordulni nem a vég, hanem a kezdet. Egy jól felépített folyamatban visszatalálhatunk a saját értékeinkhez, határainkhoz, ritmusunkhoz – és újratervezhetjük azt, amit hivatásnak, munkának, életnek nevezünk.
Végszó helyett
A korai kiégés nem azért üt be, mert a mai fiatalok „puhák” vagy „elrontottak”. Hanem mert egy brutálisan gyors, kihívásokkal teli és gyakran embertelen világba lépnek be, miközben tele vannak vágyakkal, tervekkel és önmagukkal szembeni elvárásokkal.
Ha megértjük ezt, és teret adunk a lassulásnak, az újragondolásnak és az önazonos útnak, akkor a kiégés nem végállomás lesz – hanem lehetőség. Arra, hogy úgy építsünk életet, ami nem csak túlélhető, de élhető is.
Sági Richárd Lélekközpont pszichológia