Sajnos léteznek bántalmazó párkapcsolatok, ami korunkban végre a széles közvéleményben is visszhangra talál. Természetesen minden kapcsolatban előfordul, hogy néha „bántjuk egymást”, ez elkerülhetetlen. Azonban a bántás és a bántalmazás között hatalmas különbség van. Amikor a párkapcsolatban élők „bántják” valamivel egymást, ez nem kérdőjelezi meg kapcsolatuk alapját, a szeretet érzését. Ilyenkor a kapcsolatban jelen tud lenni az öröm érzése, amit nyújtani szeretnének egymásnak és emellett nem kell „lenyelniük” a hiteles és jogos düheiket sem, hanem megvitathatják nézeteltéréseiket. A bántalmazás célja azonban a hatalomgyakorlás, a másik feletti kontroll megszerzése, a másik uralása. A bántalmazó párkapcsolatban merev hierarchia működik, nem egyenrangúak benne a partnerek. Az egyik fél hiába jelzi, hogy bántó a másik viselkedése vagy szavai, partnere nem veszi figyelembe véleményét. Korunk legtöbb társadalmában (nem minden kultúrában) már elfogadott az, hogy a verés, szexuális kényszerítés, de már egy lökdösés is erőszaknak számít. A szóbeli bántalmazást azonban nehéz észrevenni, nincsenek látható nyomai, következményei viszont annál inkább. Az elszenvedők inkább csak magukban és az érzéseikben bízhatnak. Azonban támogatás hiányában megszokják a bántalmazó szavakat és egy idő után már természetesnek tekintik, amiben élnek. A verbális bántalmazás ugyanúgy elnyom és kontrollál, az ilyen kapcsolatban élő személy is egyre tehetetlenebbnek érzi magát. Belső megéléseink értelmezését szeretném elősegíteni azzal, hogy leírok néhány példát a teljesség igénye nélkül, amit férfiak és nők egyaránt elszenvednek kapcsolataikban. Ezek inkább pszichológiai és nem jogi kategóriák, de ugyanúgy részét képezik a párkapcsolati válságoknak.
Elfelejtés: rendszeresen azt tapasztalja, hogy párja elfelejti azokat az eseteket, amikor megbántotta Önt, hiába tette számtalanszor szóvá.
Kiabálás: partnere rendszeresen agresszíven szól Önhöz, amit kérésre sem hagy abba.
Parancsolás: kérés helyett rendszeresen utasítja Önt. „Most ezt csináljuk és kész!” „Hallgass!” „Nem kérdeztelek!”
Fenyegetés: például “ha nem csinálod azt, amit én mondok, amit én akarok, akkor elválok tőled!”
Vádaskodás, hibáztatás: „Miattad nem működik ez sem, az sem.”
Ítélkezés, kritizálás: megalázó helyzetbe hozza partnerét mások előtt, állandóan megbélyegzően beszél vele és róla. „Erre sem vagy képes, ostoba, ügyetlen stb vagy.”
Ellenkezés: bármit mond, partnere mindig tiltakozik, és rendszerint az ellenkezőjét állítja.
Bagatellizálás: amikor szeretne tisztázni valamit partnerével, rendszeresen leszólja Önt. „Ugyan már, ez nem is úgy történt.” “Ugyan már, az nem is volt olyan nagy dolog!” „Ennek nincs jelentősége!” ”Mindent felfújsz!”
Hallgatás: partnere gyakran sértett, úgy tesz, mintha Ön ott sem lenne, ha hozzászól, nem válaszol. Szinte a létezését kérdőjelezi meg.
Titkolózás: ha azt érzi társáról, hogy rendszeresen nem oszt meg dolgokat, és ha kérdezi őt, akkor sem tudhatja meg, merre jár, mikor jön haza. “Ma este később jövök haza, ne várj!“
Viccnek álcázott szóbeli erőszak: hiába jelzi a vicces megjegyzésekre, hogy ez lealázó érzés az Ön számára, partnere továbbra is gúnyt űz.
Beszélgetés akadályozása: partnere nem akar válaszokat adni kérdéseire és célja az, hogy abbamaradjon a beszélgetés. “Ez a beszélgetés nem vezet sehová, részemről befejeztem.”
Aláásás: megvonja az érzelmi támogatást, önbizalmát folyamatosan aláássa.

Janovszki Gabriella

Pszichológus kollégáink mindent megtesznek annak érdekében, hogy segítsenek a Tettes-Áldozat kapcsolati játszmába szoruló klienseknek a kapcsolatukat és saját működésüket értelmezni és megváltoztatni.