Családi kapcsolataink minősége fontos elemét képezi lelki egészségünknek Ezt felismerve kezdtek egyes pszichológusok a II. világháború utáni USA-ban, illetve Nyugat-Európában nemcsak egyéneknek, hanem családoknak is tanácsadást, terápiát nyújtani. Fokozatosan kialakult a családterápia, mint pszichoterápiás irányzat, amely a családi problémákat, családon belüli működési zavarokat a családi kapcsolatrendszeren keresztül vizsgálja és próbálja korrigálni. A családterápia a jelenre fókuszál, ugyanakkor fontosnak tartja a múltbeli történések, kommunikációs és kapcsolati mintáknak a család jelenlegi életére való hatását is. A család jelenlegi helyzetéből kiindulva törekszik pozitív irányú változásokat generálni annak érdekében, hogy a család működése a jövőben harmonikusabbá váljon.
A családterápia középpontjában a személyen belül zajló lelki történések helyett a családtagok közötti kapcsolatok, az egymás közötti kommunikáció és a családban megjelenő viselkedési minták állnak. A családterápia a család egészének működésére összpontosít. Az egyes tüneteket a teljes családra fókuszálva próbálja megérteni, s a nehézséget is az egész család megsegítésével, a nem támogató jellegű kommunikációs és viselkedési minták megváltoztatásával igyekszik megszüntetni.
A családterápia felfogása szerint – ugyanúgy, ahogy az egyének személyiségfejlődésének is különböző állomásai vannak – egy család is különböző fejlődési szakaszokon megy keresztül. Fontos változásokat hoz a család életében pl. a gyermek(ek) születése, óvodába-iskolába kerülése, serdülése vagy éppen a fészekből való kirepülése. A későbbiekben új megoldásokat igényelhet a szülők nyugdíjba vonulása, ápolása. Ezek a változások kibillentik a családot korábbi egyensúlyi helyzetéből. A stabilitás újbóli eléréséhez a családi rendszernek az új igényeknek megfelelő átalakítására van szükség.
Ezenkívül, sajnálatos módon, érhetik a családot egyéb, váratlan krízisek is, mint pl. gyermek/serdülő önsértő magatartása, kényszerbetegsége, evészavara vagy egy szenvedélybetegség kialakulása a családon belül. Leghatásosabban ezeket a problémákat is családterápiával, illetve egyéni és családterápia együttes alkalmazásával lehet kezelni.
A családterápiás ülések általában kéthetente zajlanak, számuk helyzetfüggő, de legtöbbször 20 és 50 közötti. Az alkalmakat egy vagy két terapeuta vezeti, aki vagy akik az ülések során számos módszert, eszközt, feladatot szoktak alkalmazni a hozott probléma függvényében. Az üléseken párbeszédek, beszélgetések zajlanak a terapeuták és a családtagok között, előfordulhatnak pszichodramatikus elemek, kérhetnek a terapeuták családrajzot (itt nem az esztétikum a lényeg), fontos lehet a családi hiedelmek feltárása, a generációkon átívelő családi minták vizsgálata, a hatékony kommunikáció elősegítését szolgáló gyakorlatok, ugyanakkor a családterapeuták rendszerint házi feladatokat is adnak. A terapeuták általában kérik a családfa (genogram) elkészítését. A genogram és az arról való beszélgetés során feltárulhat, milyen mintákat hoztunk szüleinktől, nagyszüleinktől vagy más fontos személyektől, illetve az, hogy vannak-e ezek között a minták között olyanok, melyek megnehezítik jelenlegi kapcsolatainkat, életünket.
Fontos tisztában lennünk azzal, hogy a családterápia az egyes családtagoknak a folyamatban való aktív, felelősségteljes részvételét igényli, máskülönben a kitűzött cél, a pozitív irányú változás nem érhető el.
Burai Ilona